Irodalom és művészet

Költemények. 1887 1893. Irta Vajda János. Budapest, 1892. A műbarátok köre védnöksége alatt megjelenő «Szépirodalmi Könyvtár» legújabb kötete.
(Ára 1 frt.)

– Mindig irodalmi esemény számba megy, ha Vajda Jánostól egy-egy kötet költemény megjelenik, mert egy őseredeti tehetség és egy minden izében költői egyéniség nyilatkozását, egy hatalmas szellem mély örvényeinek háborgását szemléli benne az olvasó. Az előttünk fekvő kötet ugyanazt a Vajdát mutatja be, a kit korábbi köteteiből mint irodalmunk kimagasló alakját jól ismerünk. Különösen jól ismeri őt a «Vasárnapi Ujság» közönsége, a melynek évtizedek óta kiváló munkatársa. Értékes kötetére közelebb még visszatérünk, de ezúttal is megszerezzük olvasóinknak azt az élvezetet, hogy ízelítőül ide iktatjuk a kötet következő hangulatos költeményét:

[Vajda János]: Az állatkertben

Szűk palotáddal szemben meg-megállva,
Elnézem olykor szenvedésedet,
Állatvilág nemes, fogoly királya!
A mint szabadulásod keresed.

Jársz-kelsz, forogsz alá-föl szakadatlan,
Fürkészve egyre a nyílásokon,
Mint befogott ló a száraz-malomban,
Nem tudva megnyugodni sorsodon.

Vigasztalódjál . . . ! itt e földi létben
Megannyi élők mind rabok vagyunk.
Mint neked itt a vég, nekünk meg épen
A végtelenség gyötri bús agyunk.

Gyorsabban mint te ádáz börtönödnek
Rázod kérlelhetetlen rácsait,
Képzelmem rezgő szárnyai verődnek
A halovány tejút határaig,

És még azon túl, messze, mondhatatlan
Távolságok felé röppenve el,
Kérdéseimre, hol a vég azokban ?
Kétségbeejtő némaság felel.

És mégis, tudva bár, hogy mind hiába,
Elátkozott lélekként, hittelen,
Rémtelt, örök, siket vak éjszakába
Űz, hajt a kétely, fojtó sejtelem . . .

Míg mindenütt szédületes örvényszél
Ásít felém, ijesztve: ne tovább!
– Lelkemnek, ím ládd, a te rekeszednél
Nem tágasabb e mérhetlen világ!

(Vasárnapi Újság, 52. sz. 1892. Budapest, deczember 25. XXXIX. évfolyam.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ