Az 1937–45 között működött német koncentrációs táborokba sok százezer magyar állampolgárt hurcoltak el, s többségük soha nem is tért haza. A legtöbbet a ma Lengyelország területén található auschwitz-birkenaui lágerben gyilkolták meg – oda 437 ezer magyarországi zsidót deportáltak –, és tízezreket hajtottak el más haláltáborokba is.
A német kultúra „fővárosa”, Goethe és Schiller működésének színhelye, Weimar tőszomszédságában 1937-ben létesítették a nácik a buchenwaldi koncentrációs tábort, ahol – a „Jedem das Seine” (Mindenkinek a magáét) feliratú főkapu mögött – 32 ország 239 ezer polgára, köztük nagyszámú antifasiszta szenvedte el a megpróbáltatásokat. Ott gyilkolták meg orvul 1944-ben a német kommunisták nemzetközi tekintélyű vezetőjét, Ernst Thälmannt is.

Magyarország emlék-kőtömbje a fasizmus idején  Buchenwaldba, hurcolt-hajtott szerencsétlenek országait feltüntető kandelábersorban áll. A legtöbb magyar transzport 1944–45 telén érkezett oda és más lágerekbe, vagyis a felszabadulás előtt néhány hónappal. Buchenwaldban 16 564 magyar foglyot tartottak nyilván, legtöbbjüket zsidó származása miatt hurcolták a táborba.

Ott raboskodott Kertész Imre, aki 2003-ban irodalmi Nobel-díjat kapott fiatalkori szörnyű élményei alapján alkotott regényéért, a Sorstalanságért. Odadeportáltak 1126 magyarországi cigányt is, közülük mindössze 144-en érték meg a felszabadulást, az amerikai csapatok bevonulását. Ezt közvetlenül megelőzően a láger foglyai fegyvereket szereztek, és felkelésükkel meggyorsították szabadságuk eljövetelét.

Buchenwald a kelet-németországi Türingiában található, ez a tartomány a háború után a szovjet megszállási övezethez tartozott. A táborban egy ideig volt rabtartókat és más német hadifoglyokat őriztek.
Az NDK éveiben, 1954–58 között emlékhelyet alakítottak ki Buchenwaldban, múzeummal és kandelábersorral. A láger áldozataira harangzúgásával emlékeztető, ötven méter magas torony azóta is felkiáltójelként emelkedik az erdők zöldje fölé.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban