(Már csakazért sem!)

Egy korszak, egy korosztály, egy korszellem legfőbb üzenetét, egy korunkbeli értelmiségi nő közlését hordozza a cím: Félj bátran. Al Ghaoui Hesna könyve utolsó mondatában, egész szellemiségében, szinte fejezetenként is hordozza ezt a kívánalmat. (Bookline, Libri Kiadó, Budapest, 2017., 344 oldal) Azaz inkább vallomást, óhajt, figyelmeztetést, magabiztos sejtetést, világképet – és megoldást. Arról és azért szól: remélheted, hogy nem kell félned, akarhatod, hogy ne kelljen félned, fohászkodhatsz azért, hogy félelem nélkül lehessen élned – de a megoldást sosem tudhatod, a váratlan mindig elkaphat! Így azonban nemcsak életszerűen élni nem lehet, hanem létezni sem. Amit tehetsz: végiggondolod, mérlegeled a legrosszabb esélyt is, elszámolsz a lehetséges veszteségekkel, és azután belevágsz a megoldásba, megtalálod módját, hogyan lehess úrrá a félelmen. Félj csak! – ezt üzeni a világ, a környezeted, a bizonytalan, az ártó összhatás. Csakazért sem! – ez meg a méltó válasz. Bátran félni – önmagában is nyereség. A hasznon, az elszámolnivalón, a lehetségesen messze túli egyensúly méltósága…!

„Szabad félni. Sőt, kell is félni! A félelemtől nem megszabadulni kell – ha valaki erre vágyik, az kudarcra van ítélve. Ez a teljesíthetetlen elvárás ugyanis legfeljebb csak még több szorongást okoz. A félelmet megismerni kell, és a cinkosunkká tenni!” (12. old.).

Már korábbi könyvében, a Háborúk földjén meghatározó tónusai között is szikrázó erővel harsogta: „Ha szenvedést, háborút, rettegést vagy valamilyen különleges, emberfeletti kitartást lát az ember, mindig újraértékeli az életét. (…) Mindent ki lehet bírni. És tényleg, egyszer minden elmúlik” (185. old.) – és nemcsak elmúlik, de azt sem úszhatod meg, hogy felelős jelenléted által, azzal együtt vagy annak ellenében múljon el: „Mindenkinek felelőssége van ezen a földön, mindenki formálja azt a világot, amiben él” (178. old.).

Új kötetében a traumák, a feldolgozások, a félelmek és bátorságok egész külön fegyvertárát vonultatja föl. Tizenöt évnyi újságíró, filmes, résztvevő, megfigyelő, elemző jelenlét, húsz országban megfordult személyiségének minden komplex és rugalmas válasza méltóképpen tolakszik elő a félj bátran üzenetében: „nem fért a fejembe, miért gondolja bárki, hogy a háborús terepeken nem szoktam félni. Természetesen félek. De amikor ezt elmondtam a gyanútlan kérdezőknek, csalódottságot láttam az arcukon. Mintha elloptam volna tőlük egy illúziót. És ez a jelenség elkezdett érdekelni. Miért vágynak az emberek a félelem nélküli élet titkos receptjére? Miért fél mindenki a félelemtől? És vajon én már szembenéztem minden démonommal? Vizsgálni kezdtem a félelmeimet, tudósítóként, anyaként, félig arab nőként, magyar állampolgárként, és rájöttem, hogy a félelem üzemanyagként működik bennünk, ami kihozhatja a legjobb és a legrosszabb oldalunkat is. Hogy mitől függ, éppen melyiket? Erre kerestem a választ, amikor elindultam a félelem feltérképezésének útján, és neves kutatókat, világhírű szociálpszichológusokat kérdeztem arról, hogyan képes a félelem átalakítani a testünket, a szokásainkat és a viselkedésünket”.

Kötekedő, értetlenkedő akarat, korlátolt szándék, lenyűgözni vágyó úrhatnámság lenne ilyen szavak, efféle kiállás ellenében bármit is mondhatni. Al Ghaoui Hesna nem azzal győz, hogy korlátolt vagy hitbe kapaszkodó makrancossággal próbál ál-bátor lenni, kihívó vagy tompán makacs. Épp ellenkezőleg: végzett jogászként, arab tanulmányokat folytatva Budapesten és Tunéziában is, megteremtett önmagának olyasfajta világképet, melyet azután televíziós munkatársként, tudósítóként, riport- és dokumentumfilmes díjakat nyerve, háborús övezetekből hírt hozva is mindegyre védeni volt képes. Megismerhette a félelmet, a lét határait és a lehetetlen várhatóságát megannyi égtájon, beláthatta anyák sorsát Pakisztánban vagy Líbiában, a Gázai övezetben vagy Ugandában, átérezte egy fiatal élet sebezhetőségét Miskolcon, Jeruzsálem belvárosában, egy találkozás rettenetét az afgán hadúrnőhöz készülve, vagy a kiszolgáltatottság szociálpszichológiájával Zimbardo professzor San Franciscó-i otthonában.

A bátran félés kötete talán a maga közlésbátorságával kalandregény (is). Több kalandregény, mert maga is sorsviselt lélekként kóborol a talán senki más által így meg nem ismert tájakon és emberek között, de ennyi út és félnivaló csak kivételes kevesekkel esik meg normálisan. S nemcsak kalandok füzére ez, hanem tanulságoké is: gyermekével, kapcsolati szinten bárkivel közvetlen viszonyban, a beleérzés tudományával fölszerelkezve vág bele a meséken túli értelmezésvilágok fölidézésébe. Kaland nemcsak a létben, hanem a tudásterületek között is: a nemzetközi viszonyok elmélete, a nemzeti hübriszek politológiai állapotrajza, a kortárs társadalomlélektan vezető elméleteinek és akár ismeretlen guruinak szentenciáival, a poszttraumás állapot megoldási verzióival, a testfelfogások biztos kezelésével, a fegyverek közötti sebzettségek pszichiátriai talányaival, a félelem pszichológiai és filozófiai praktikumával, a sportszociológia evidenciáival éppen olyan könnyedén bánik, mint a saját test, a viselkedés vagy a szokásrendek merevségeivel, az evolúciós és fiziológiás bántalmak értelmezési készletével, vagy a test-terápiák mindennapi énkép-formálási stratégiáival.

„A félelem olyan, mint egy hatalmas, megzabolázhatatlan hullám. Amire megtanulhatunk ügyesen felfeküdni, és ha eléggé bízunk magunkban, akkor kellően ellazulva képesek lehetünk felvenni a hullám ritmusát. Ez esetben is dobál is minket egy darabig a hátán, de végül ad egy jókora löketet, amellyel kisodor minket a partra” (16. old.). Talán e sorok illusztrálhatják, tónusában miként kezeli a nehezen belátható, az érzelmileg vagy tudásformában föl nem dolgozott jelenségek atmoszféráit, a magyarázatok és sugallatok körét. A félelem fiziológiája nem a mindennapi sajtónyelv szókincséhez tartozna – azonban azzal a közvetlenséggel, olvasói természetességgel, ahogy Al Ghaoui Hesna kezeli, abból kiviláglik, hogy a megismert, megnevezett, érzékelt és tudatosított félelem immár esély arra is: saját döntésünk lehet, hogyan féljünk…, saját válaszunk formálható, ha belátjuk a világ erőinek manipuláló hatását, ha a felerészben „genetika által eldöntött” boldogságképesség maradék másik felét a saját tudatos énünk, kapcsolataink, emberségünk, céljaink és jócselekedeteink határozhatják meg.

Sodróan hősiesből a szerényen tudományosba, metaszintű elméletekből a személyes életpéldázatokba siklik át briliáns kedélyességgel, igen flott dramaturgiai érzékkel, önérvényesítő szentenciákkal és világmagyarázat-értékű szakmai válaszokkal. Bárkinek való könyv, akinek érzékenysége, félsze, belátása, kérdése lenne, s bármikor, ha rászorul egy belátható példázatra, egy fényesen magabiztos, kész válaszra. Ugyanakkor kérdez is, felelőssé is tesz, sőt visszakérdez magamagával szemben is – mindezzel feladja a leckét olvasóinak, akik erre már nem bizonyosan képesek, de még megmaradt nyitott fülük a megoldásra, kíváncsiságuk a variációkra, avagy bátorságuk a képtelenségig abszurd kínok elviselhetőségével összefüggően. Ha nem lenne épp a háborús övezetek, emberi háborúskodásba csorbult emberi sorsok vastag tárháza, lehetne akár egy megismerés-lélektani kísérlet alapkönyve, terápiás kezelés forrásirodalma, konfliktusmegoldó hajlandóság dohányzóasztali bibliája is. Egyszerűen jó látni, élvezet elfogadni, irigység továbbolvasni, mi mindenre van életélmény-tanulsága, s mennyiben nem házi kincstárként, hanem épp szétosztogatható tudásként, közös kincsként kezeli. Ezzel pedig nemcsak gazdagabbá válik mindenki, de sokszorozódik a megoldáskészletek ereje, a bizalom fiziológiájának esélye is. Életközbeni krízisek átélőinek alapirodalom…!

Forrás: Periszkóp portál