A lengyelországi Plaszów náci koncentrációs tábora „a halál előszobája” volt: onnan vitték a női foglyok tízezreit a megsemmisítőhelyekre, mindenekelőtt Auschwitzba és Bergen-Belsenbe. Hetvenkét esztendővel ezelőtt, 1944 nyarán Magyarországról oda hurcolt zsidó nők ezreinek tragédiája teljesedett be a dél-lengyelországi tájon. 

Kovács István történész, volt krakkói magyar főkonzul kezdeményezésére a tábor központi emlékművének szomszédságában fekete márványtáblán örökítették meg az áldozatok sorsát. A tábla lengyel szövegének fordítása: „A hitleri Németország áldozatainak, több ezer magyar zsidó nőnek az emlékére, aki – anélkül, hogy további sorsáról sejtelme lett volna – elképzelhetetlen szenvedéseken ment keresztül, míg a plaszówi tábor foglyaként arra a transzportra várt, amely Auschwitz-Birkenau lágerének gázkamráihoz vitte, ott már a krematóriumi kemencék kéményei mutatták számukra a szabadság felé vezető utat”. Ezzel egy időben leplezték le a krakkói zsidó közösség plaszówi áldozatainak emlékművét is. (Az egykori koncentrációs tábor a „Schindler listája” című film fő helyszíne.) A közös, kegyeletes eseményen a magyar főkonzul mellett megjelent Krakkó főpolgármestere, ott volt a lengyel nagyváros zsidóságának képviselője és a láger néhány, egykori foglya is.

Bréma észak-német kikötővárosban felavatott emlékkövek közül az egyik egy magyar holokauszt-áldozatra, Schächter Lászlóra emlékeztet. Schächter a Hamburg melletti Neuengamme koncentrációs tábor altáborában, Schützenhof-Gröppelingben raboskodott, illetve dolgoztatták lakatosként egy tengeralattjárókhoz részegységeket gyártó üzemben. A háború utolsó heteiben, 1945 áprilisában tagja volt a bergen-belseni táborba útnak indított halálmenetek egyikének, valószínűleg akkor halt meg emberhez nem méltó körülmények között – mondta az áldozat fia.

Az emlékkő – hívják botlatókőnek (Stolperstein) is – rézlemezzel bevont bazaltkő, amelyre az áldozat legfontosabb adatait vésik fel, s ott helyezik el, ahol az illető raboskodott, ahol a halál érte, vagy ahonnan deportálták. Schächter László emlékköve a brémai Bromberger utca 117. előtt található.

Németországban az emlékezésnek ez a formája Gunter Demnik képzőművész nevéhez fűződik, és Schächter László fiának akkori tudomása szerint magyar holokauszt-áldozatról még nem emlékeztek meg így. Azóta Magyarországon is több helyen (Budapesten és számos városban) átvették a tiszteletadásnak ezt a módját.

Forrás: Magyar emlékhelyek a nagyvilágban