DIRO ARITONANG (sz. 1957, Indonézia)

A Krakatau dala

a rakata
a rakata
a rakata
a rakata a tengeren úszik
miután felébredt a vulkanikus föld hasában
a teste bazalt
egybeolvadt a Danas meg a Perboewatan
így lett Krakatau
a Krakatau
teste magmával
izzó szénnel
több száz évig aludt
évszázadokon át magába zárkózott
rakata
rakata
rakata
a Danas
és a Perboewatan
egyesült
mint Krakatau
Krakatau

a Krakatau lassan felnyitotta a szemét
vért köhögött fel
testében fellobbant a magma
a Sunda öböl vize összezavarodott
az Indiai óceán
hallhatóan a fogait csikorgatta
a Föld megremegett
forgószél támadt
a halak még nem táncoltak
a korallszigetek még nem mozdultak
de a madarak távoli fákat kerestek
a Nap elhomályosult
a vén Krakatau katlanja szétfeszült
felébredt a Batuwara 200 éves emléke
leszakadt a Jáva Szumátráról

az Ősi Krakatau története
az Ősi Perzsia végső győzelme
a Római Birodalomból Bizánci Császárság lett
letűnt Dél Arábia dicsősége
véget ért Dél-Amerikában az azték civilizáció
a vén Krakatau robbanásával megszületett az Új Civilizáció
kialakult az atmoszféra és a Pajzs
kiemelkedtek a Rakata, a Panjang és a Sertung szigetek
a Krakatau kiterebélyesedett
egyesült a Danan meg a Perboewatan
a Krakatau kinőtt
a pajzsa fölé
évszázadokig börtönben volt
1883. augusztus 27-én
10:20-kor
robbant a Krakatau
a robbanás megrázta a világot
rémület lett rajta úrrá
a Krakatau robbanása elhallatszott 4600 kilométerre
a világ lakóinak egy nyolcada hallotta azt
emberek jajkiáltásai hasították a levegőt
a Krakatau a kövek milliárdjait vetette ki magából
vulkáni hamut hintett szét
hatalmas kőtömbök repültek Jávára, Szumátrára
egészen Sri Lankáig, Indiáig, Pakisztánig, Új Zélandig
és Ausztráliáig

a Danan és a Perboewatan felolvadt és szétporladt
a Krakatau belesüllyedt a sárba
bele az óceánba
és elmerült
A Krakatau felrobbant
7 km széles árkot hozott létre
250 mélyen az óceán fenekén
a hullámok 40 méter magasba csaptak
falvakat rombolva le Batáviában és Lampungban
a tsunami szinte az egész világot érintette
elérte Hawaiit Közép-Amerika nyugati partját
az Arab Félszigetet
36500 ember lelte halálát az óceán hullámaiban
az eget sötét felhők takarták le
a Nap sugarai nem érték el a Földet
hideg levegő töltötte meg
az örök sötétséget
bubópestis gyilkolt
a kolera falta fel az életben maradottakat

a Krakatau kitört
a robbanások hangja
óránkénti 1086 kilométer sebességgel terjedt
a fülsiketítő zaj eljutott egészen
az ausztráliai Alice Springsig
az Afrika melletti Rodrigues szigetig
a Krakatau robbanásának ereje 30000-szer nagyobb
a Hirosimára és Nagaszakira zuhant bombákénál
200 megatonna TNT-nek felel meg

a Krakatau valóban felkavarta a világot
teljesen megváltoztatta az éghajlatot
részben sötét vulkáni hamu fedett be mindent
az ég felé 80 km magasságig
Norvégia és New York is megérezte
az égbolt fekete-vörös szint öltött, a tűz megsárgult
a Krakatau felhólyagosodott
megingott a világ
az oldalirányú robbanások meg a tüzes hullámok
rengeteg embert megöltek
nem ezrével vagy tízezrével
hanem százezrével pusztultak az emberek
az Indiai óceánban rengeteg holttest úszott
a cápák is megcsömörlöttek
már fel sem ismerhető a vidék
az ég mély fekete
Lampung és Batávia már régóta nem látja a Napot
a nappal mintha éjjel lenne

Krakatau
Krakatau
a gyerekeid
az örököseid
egyenesen állnak
mint királyok
a Sunda öböltől
az Indiai óceánig
mint Krakatau gyermekei

---

Én a Krakatau vagyok
(Aku adalah Krakatau)

én a Krakatau vagyok
több évezrede növekszem
mióta megszületett a Föld
az Óceán táplál
az erdők s a viharok táplálnak
az ég és a felhők táplálnak
a szél és a levegő táplál
a napsugarak melegükkel táplálnak
a Hold a nyugalmával táplál

megmozdult a magmám

háborog a magmám
több millió éven át morog
szét kíván fröccsenni
zúgva morogva háborog a tüzes seb
szelíden lágyan
felrobbantottam a magmám
rövid távon
csalóka lávává változott

a Krakatau vagyok
a Föld hasából jöttem elő

a Föld tüzében keltem ki
a Föld vizében keltem ki
a Föld homokjában keltem ki
az Óceán közepén nőttem naggyá

bátor vagyok
tele magmával
tüzes vérrel
forró port
és kénbűzt lehelek

a Krakatau vagyok
tűzhányó a lelkem

a vérem magma
a fényem mennydörgés kísérte villám
a lávám minden darabja obszidián
a lassan csordogáló láva a könnyem
haragom a világot megsiketítő robaj
az eget elsötétíti
a hamu-por-felhőm

a magmám forr
több ezer éve örökkön fortyog
ki akar törni
tűzzel tele forr
nincs erőm megzabolázni
kilövöm a magmát
mi egy pillanat alatt
a bosszú tüzévé lobban

én a Krakatau vagyok
a Krakatau vagyok

felrobbantam
nagyot durrantam
megsiketítettem a világot
megvakítottam a világot
feldaraboltam a világot
felébresztettem a tsunamit
elárasztottam a szárazföldet
szigeteket süllyesztettem el
porfelhőket szültem
méregfelhőket szültem
megöltem az életet
nem is tudom mit nemzettem
a világ hasa széthasadt

én a Krakatau vagyok
a Krakatau vagyok

én magam robbantottam
szét a hasamat
én magam süllyesztettem
el önmagamat
én a Krakatau
nem félek attól hogy eltűnöm
én mindig létezem
sok ezer éve már
nekem a Krakataunak
gyermekeim vannak
a magma állandóan mormog
a magma állandóan forr
a magma állandóan háborog
mint én, képes felrobbanni
ő, a gyermekem
aki nagyon hasonlít hozzám
éberen figyel mindent
figyeli az óceánt
figyeli a szárazföldet
magmával teli hegy vagyok
lávát öntöttem szét
mint most a gyermekem
Anak Krakatau

a Krakatau
a Krakatau
most ismét
én vagyok itt, a Krakatau

---

A Krakatau II. dala

oh, Krakatau
ismét vulkáni éneket énekelek
bombasztikus lírai költő jár erre
a Nap ijedten grimaszozik
az Égbolt sírva fakad
a levegő járvánnyal tele
az élet tragédiáját hordozza magában

oh Krakatau
ez az énekem
ez a dalom
ez a versem
holt hangokból
porból
kavicsból
robbanások dörejéből

szédítő találkozás, a hosszú napokból
eltűnni nem akaró árnyak lépnek elő
téged énekellek meg, fényes Krakatau,
a tántorgó veszélyről dalolok,
a lemerülő Nap fantáziájáról,
a foltokkal ékesített égboltról,
sebesen száguldó kiáltásodról,
terólad dalolok, fényes Krakatau,
mohón nyelem misztikus csended,

mi a szülőföldem hegyeinek régi robbanásait őrzi
ami arra ösztökélte a világot, hogy gurukat szüljön,
művészeket, festőket, történészeket, tudományos kutatókat,
akiket nem tud elnyelni a világ,
de szörnyű robbanásodtól megsüketülnek
szorongató vulkanikus léghullám fojtogatja őket
mikroszkópikus részecskéid fedik be
a Krakatau megkongatta az Újvilág vészharangját

szédítő találkozás, a hosszú napokból
eltűnni nem akaró árnyak lépnek elő
téged énekellek meg, fényes Krakatau,
a tántorgó veszélyről dalolok,
a lemerülő Nap fantáziájáról,
a foltokkal ékesített égboltról,
sebesen száguldó kiáltásodról,
terólad dalolok, fényes Krakatau,

nyelem a régen szénné égett álom-zsibbadást
a rohanó riksában a szokatlan lihegést
elképzelve a világot s felette a színes eget
a legendákat a fantasztikus tarka felhők között
a világürt mérgező gázokat érzem
riadóztatva a világ embereit
nem takarhatja el árnyék, mint minden szomorú történetet
vérvörös felhő, kék hold, atmoszféra korona
a Krakatau átgondolta, megváltoztatta a világot

szédítő találkozás, a hosszú napokból
eltűnni nem akaró árnyak lépnek elő
téged énekellek meg, fényes Krakatau,
a tántorgó veszélyről dalolok,
a lemerülő Nap fantáziájáról,
a foltokkal ékesített égboltról,
sebesen száguldó kiáltásodról,
terólad dalolok, fényes Krakatau,

veszélyes jelenségeket nyelek, az aurában
mint szétszóródott hasonlatok és metafórák
díszítik a veszélyes történelem fonalát
szétfröccsent a láva és a kirobbant anyag
szétterjed mindenféle emberi nyugtalanság
kiszabadul mint a mandulaillatú cián
aeroszolos kéngáz mérgezi a stratoszférát
vulkanikus anyagok fokozzák a világ rémületét
gyúlékony anyag terjed az atmoszférában
mérgező anyagok lepik el az emberi életet…

Krakatau
Krakatau
Te nem csak darabokra hullva jelensz meg,
hanem felhevülten, remegve ragadod meg karmaiddal a világot
Krakatau
Krakatau

te úgy is megjelensz, mint változatos boldogság,
mint varázslat, ki felszeleteled a tudósok agyát,
a művészek vásznaira locsolod a festéket
a költőknek a verseikhez sugallod a szavakat,
az újságíróknak végtelen folyamokként küldöd a híreket

hegyek százai robbannak és hullanak szét a világon,
de a Krakatau el nem tűnik,
te vagy a legkülönösebb hegy

szédítő találkozás, a hosszú napokból
eltűnni nem akaró árnyak lépnek elő
téged énekellek meg, fényes Krakatau,
a tántorgó veszélyről dalolok,
a lemerülő Nap fantáziájáról,
a foltokkal ékesített égboltról,
sebesen száguldó kiáltásodról,
terólad dalolok, fényes Krakatau,

a tsunami feldarabolta Jáva északi partjait
elsüllyedt Lampung, közelebb kerültek egymáshoz a földrészek
az emberiség elúszott az Indiai óceánhoz
12 km3 anyagot hajítottál az ég felé
27 km magasba emelkedett
a mocskos levegő
köröskörül minden kihűlt és elsötétült
robbanásaid 4600 km-re
visszhangzottak a világban
egészen az Indiai óceánig
a Nap szomorúan a múlt mocskába rejtőzött
a Föld hőmérséklete néhány évre megváltozott
a klíma nem határozta meg azt
az égbolt piros lett mint a gránátalma
mindent vakítóan csillogó fény árasztott el
Krakatau, megváltoztattál mindent

szédítő találkozás, a hosszú napokból
eltűnni nem akaró árnyak lépnek elő
téged énekellek meg, fényes Krakatau,
a tántorgó veszélyről dalolok,
a lemerülő Nap fantáziájáról,
a foltokkal ékesített égboltról,
sebesen száguldó kiáltásodról,
terólad dalolok, fényes Krakatau,

Oh, Krakatau,
vulkanikus dalt énekelsz,
mint egy bombasztikus lírikus

a Nap vigyorog
az ég sírva fakad
a tragédiákkal terhes élet miatt

oh, Krakatau,
ez a dalod,
ez az éneked,
ez a versed
durva sóderből
kőlávából íródott
a robbanásod után!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ