Intézményeink jótevői egy híres festményen

Százhetven évvel ezelőtt, 1842. augusztus 24-én országos visszhangú eseménynek számított a Duna pesti és budai oldalát összekötő Lánchíd alapkövének lehelyezése. A régen esedékes építkezést Széchenyi István kezdeményezte. A kivitelezést William Thierney Clark angol mérnök tervei alapján névrokona, Adam Clark mérnök vezette.
A munkálatokat megelőző egyezkedés az angol szakemberekkel ellenben Sina György báró (1782–1856) érdeme, aki, Széchenyi mellett, az építkezés anyagi terheinek javát is felvállalta. (…)
A napjainkban arománnak, régebben görögnek, a köznyelvben pedig cincárnak nevezett bankár és nagybirtokos (eredeti keresztnevén Georgiosz) még Ferenc császár idejében kapott nemesi címet a gazdasági-pénzügyi életben szerzett érdemeiért. Ekkor már a család felmenői révén kiterjedt birtokokkal rendelkezett az ország különböző részein, régiónkban Kalátsán, Orczyfalván, Temeshódoson. Később a gödöllői kastély szintén Sina báró tulajdonába került. A birodalom egyik leggazdagabb embere nem tékozolta el a vagyonát, hanem kötelességének érezte hazája műszaki fejlődésének és tudományos haladásának elősegítését. Széchenyi példáját követve jelentős summával támogatta a Magyar Tudományos Akadémia létrehozását, de a vasútépítésnek és számos jótékonysági akciónak is kezdeményezője és felkarolója volt.
Gróf Széchenyi István biztatására Sina György hívta meg Pestre Clark W. Thierney angol mérnököt, a függőhidak akkori legnagyobb európai szaktekintélyét, hogy tanulmányozza a két part összekapcsolásának lehetőségeit, majd 1838-ban meg is kötötték a szerződést.
A munkálatokat a rendkívül elfoglalt Thierney Clark megbízásából névrokona és helyettese, Adam Clark vezette.
A hídépítés megszervezésében és finanszírozásában szerzett érdemei elismeréseként Sina György báró nevét aranybetűkkel írták fel a Széchenyi Lánchíd pesti oszlopfőjére.
A kiváló ember fia, Simon (1810–1876) tovább gyarapította a családi vagyont. A mecenatúrában is édesapja nyomdokain járt. Ezért a mai napig a nemzeti intézmények egyik jótevőjeként emlegetik. A vasútépítéstől és a gőzhajózástól a folyószabályozásokig, a Vakok Intézetétől a Nemzeti Színház építéséig és a kulturális rendezvényekig mindenben számíthattak az ifjabbik Sina anyagi segítségére. Nemcsak ősei választott hazájában, Magyarországon, hanem, származását nem feledve, külföldön is. Az athéni Görög Akadémia építésének szinte teljes költségét felvállalta.
Aradon telket adományozott a görögkeleti papnevelde (ma az állami egyetem teológia karának otthona) felépítésére. Nem véletlenül nevezték a két világháború között ezt az utcát Sina utcának (mai neve: strada Academiei Teologice).
Simon édesapjának akart emléket állítani, amikor megrendelte kora egyik leghíresebb festőjétől, az erdélyi származású egykori nagyenyedi diáktól, Barabás Miklóstól A Lánchíd alapkőletétele történelmi festményt, amelyet a mester korabeli visszaemlékezések, többek között Kossuth Lajos a Pesti Hírlapban megjelent tudósításai alapján készített el 1864-ben.
A 3×4 m-es méretű olajképen a kor illusztris személyiségeinek sorában központi helyen látható Sina György. Társaságában felismerhető a kor három másik aradi jótevője: az óvodákat nyitó, a környék szegényeit felkaroló Bohus Jánosné Szögyény Antónia (világosi kastélyában folytak a fegyverletételi tárgyalások 1849 augusztusában), hű segítőtársa e karitatív akciókban Forray grófné, illetve Csernovics Péter mácsai földbirtokos és kastélytulajdonos, az aradi színjátszás önzetlen támogatója.
A kordokumentum értékű Barabás-kép a Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Arcképcsarnokában látható.

(2012)

Forrás: Aradi történetek, emberek. A Concordia Media Jelen kiadása. 2015. Szerkesztet: Jámbor Gyula. MEK