Ó, hogy rejtőzik a költő!
Széttépnék az emberek,
ha vágyait kitárná:
lásd, belül remeg.

A festő hiába festi meg
szerelmét meztelen.
Megfejtheti valaki?
Takarja lényegét a test.

Itt a vese a hűség helye.
Ez meg a szív, a vágyaké.
Epe – mérgek hordozója.
Erekben élet volna.

Ne bántsd, aki megesett!
Bűne juttatta torra.
Rokonainak Pilátus-kezeit
a halál mossa.

Csak karcolásait mutatja a seb,
repedéseket a falon.
A görbület enyhe íve látszik,
nem, amit titkol a nyom.

Kitakarod, felfejtheted
festményeinek kárpitját –
titka töredezett,
villanó szikra-minták.

Nincs megnyugvás, újra
neki megyünk a falaknak.
Add meg magad, ribanc csoda!
Mutasd ágyékodat!

Nem számít vér, se genny, se átok.
Évezredek vajúdnak most.
Vége lesz háborúknak –
Megszülöd magzatod.

2018-12-15