B. Tomos Hajnal: Anyám hagyatéka
Annyira szeretett,
hogy rám hagyta szívét
s benne rövid élete
minden örömét –
de főleg a rémeket,
a rettegés félelmét
minden mától,
látomásos éjtől,
bagolyhuhogástól,
szemmel veréstől,
időváltozástól –
rettegését isten kezétől,
szóváltástól,
nyári jégveréstől,
s a szűkös aszálytól.
Mint mellembe szorult követ
hagyta rám átkát,
hogy ne feledjem soha
szikla-árnyak súlyát,
sötét folyók sodrásában
tengerek vonzását,
embercsontom sajgásában
Földanya hívását.
Pusztai Péter rajza