A Hegyalja Rózsa Sándora

Kezdő újságíróként riportútjaim során több hegyaljai településen is hallottam idős helybeliektől egy valaha élt Oprea nevű ember említését. Egyesek banditának, mások egyfajta helyi hősnek, a szegények védelmezőjének tartották.
Az általam rég elfeledett név viselőjének históriájára és legendájára találtam magyarázatot a minap az Aradi Közlöny 1934-es évfolyamát böngészve.
Hetvenöt éve ilyenkor, nyár derekán sokak számára úgy tűnt, hogy a rég elfeledett betyárvilág elevenedik meg Arad-Hegyalja falvaiban. Egy titokzatos, magányos rabló hol itt, hol ott tűnt fel és különös, kiszámíthatatlan tetteivel rettegésben tartotta a környéket. A nevét is tudták, mert, ahol megjelent, megnevezte magát. Oprea Arsenienek hívták és korábban sógora meggyilkolásáért nyolc évre ítélték el, de a börtönből sikerült megszöknie. Azóta bujdosott a hegyaljai szőlősökben, rettegésben tartva a vidék lakosait.
Ez volt a második erőszakos bűncselekménye, ugyanis korábban egy csendőraltisztet szúrt meg, aki egy falusi ünnepségen, tánc közben lekérte a kedvesét. Dante Gherman aradi sztárügyvédnek köszönhetően csak két évre ítélték. Szabadulása után a honoráriumot azonban már nem fizette meg a neves ügyvédnek, a végrehajtókat pedig elzavarta.
Oprea nem mindig gyilkolt. Világoson a Bohus-kastély konyhájára fényes nappal beállított, megnevezte magát és egy liter forralt tejet kért a halálra rémült szakácsnőtől. Miután megkapta, szó nélkül távozott. Egy juhait őrző juhászt éjszaka lepett meg az esztenán és arra kényszerítette, hogy pénz ellenében adja el neki a subáját, mert, mint mondta, hideg van éjszaka a szabad ég alatt.
Oprearól rengeteg szóbeszéd keringett 1934 nyarán, de tény, hogy jó ideig a városiak nem merészkedtek kiutazni hegyaljai kolnáikba. A kirándulók is messze elkerülték a Hegyalját.
A falvak lakói azt állították róla, hogy – kettős gyilkossága ellenére – nagyon vallásos, és váltig azt hajtogatja, hogy embert többé nem öl, mert álmaiban kísérti megölt sógora szelleme. Ráadásul már unja a betyáréletet, de nem akar visszamenni a börtönbe, ahol halmozott büntetés vár rá.
A Hegyalja Rózsa Sándora aztán mégis lebukott. Radnán a helyi hitelszövetkezet ellen fényes nappal végrehajtott fegyveres rablótámadását követően. Ez az akciója két emberéletet követelt, maga a támadó is rajtavesztett.
A rabló a hetivásárt szemelte ki alkalmas időpontnak egy újabb bűncselekményre, hiszen ilyenkor a szövetkezet bevétele is nagyobb, ráadásul a vásári forgatagban könnyebb egérutat nyernie a zsákmánnyal.
A szövetkezetben a támadás idején négy hivatalnok tartózkodott.
Amikor a katonaruhába ötözött és revolverrel felfegyverzett rabló a szövetkezeti irodába belépett, és azt követelte, hogy a földre dobott hátizsákjába tegyék bele a teljes bevételt, a pénztárosnak sikerült megnyomnia a riasztó gombját. A rabló habozás nélkül lelőtte és a takarékszövetkezeti igazgatóra is több lövést adott le, majd a pénzzel menekülni próbált. A riasztott csendőrök üldözőbe vették, combon lőtték, majd a kialakult tűzharcban halálos lövést kapott.
A rabló halála után se nyugodott meg azonnal a környék lakossága. Hetekig terjengett a szóbeszéd, hogy a bandita él, hamarosan visszatér és leszámol üldözőivel, mert nem is őt tették ártalmatlanná, hanem egy katonaszökevényt, aki Oprea sikerén felbuzdulva maga is megpróbálkozott a rablással. A kedélyek csak akkor nyugodtak meg, amikor elterjedt a hír és megírták az újságok, hogy a holttestet azonosították.
Hetvenöt év távlatából nézve is Oprea Arsenie nem volt több közönséges rablógyilkosnál.

(2009)

Forrás: Puskel Péter: Aradi történetek, emberek. Concord Media Jelen, Arad, 2015