Nászta Katalin: Fésületlenül

úgy szégyellem
hogy fáj amit látok
úgy szégyellem
hogy rendre vágyok
úgy fáj
hogy szégyellem
amit látok
úgy fáj
hogy rendre vágyok
olyan sötétek
a barátok
és olyan világos
az éjjel
olyan kár
hogy világítok
olyan sötét
hogy nem értitek
olyan kicsi
az ember bennünk
olyan sok
mi embertelen
milyen nehéz
szóval szeretni
milyen könnyű
szóval sebezni
látjuk mindketten
amit nézünk
mégsem ugyanazt látjuk
amit nézünk
értjük mind
mi zajlik mostan
nem értjük miért
lassan se gyorsan
nekifeszülsz
az ég aljáról
bekiabálsz
a másik utcából
tüzet gyújtasz
az égő házban
ölöd ki oltaná
ölöd ki bátor
hallgatni
imádkozni csendben
aki nem kel fel
fegyverrel a zsebben
imazsámolyáról

2018-12-19

2018. december 30.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights