B. Tomos Hajnal: Tabula rasa

(Furcsa újévi köszöntő)

Valószínű, nem
a világot ismerem,
csak amit belőle
el akartam hinni –
téged sem láttalak soha,
csupán nappali fényben
járó alakzataidat.

Valószínű, ki kell siklania
vágányáról az időnek
és nagy darabokban
vakolatként hullnia az égnek,
hogy a fények újra
öltözetlen érkezzenek
az érintetlen térre –
olyan fehérre,
mint amilyen egy újrakezdés lenne
a legelső reggelen.