Szárazföldön és tengeren

Arad azon kevés városok közzé tartozik, amelyet minden nyelven ugyanúgy írnak, és szinte ugyanúgy ejtenek. Talán emiatt is a városnév úgy jelkép, hogy valójában nem kizárólagos tulajdonunk.
Talán ennek a kiejtésbeli könnyebbségnek, de talán épp oly mértékben a város történelmi rezonanciájának köszönhető, hogy Aradi utcát vagy utat találunk Temesváron, Nagyváradon, Szegeden, hogy csak a legközelebbi városokat említsem.
Arad nevét viselő utcára bukkanunk számos magyarországi városban is. Többek között Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Egerben, Pécsett, Nyíregyházán, Szombathelyen. Budapesten a belvárosi VI. kerületi Aradi utca mellett még féltucatnyi azonos nevet viselő utca található.
Megegyező nevű településről tudunk Izrael déli részén. Ezt az Aradot németországi kivándorlók alapították, a 20. század első felében, s az égadta világon semmiben se hasonlít a mi városunkhoz. Amint megtudtam, annak idején a közel-keleti település névadása is esetlegesen történt. Senki se gondolt a sokkal régebbi erdélyi várossal való névazonosságra.
Azt azonban kevesen tudják, hogy két gőzhajó is Arad nevét hordozta a Dunán, illetve az Adriai-tengeren. Mindkettő idegen hatalmak tulajdonába került.
Az első folyami gőzös volt és az óbudai hajógyárban építették 1868-ban. Az 50 m hosszú hajót személyszállításra használták a Dunán. Az első világháború vége felé szerb kézre került. A Wikipedia szerint csak az 1950-es évek vége felé selejtezték le és bontották szét.
Horváth József Legek a magyar tengerhajózás történetéből című könyvében tesz említést az Adria Magyar Tengerhajózási Részvénytársaság tulajdonában lévő Arad gőzösről. Ezt a hajót 1892-ben, Angliában építették áruszállítási céllal, de csak 1901-ben bocsátották vízre. Az öregebb „testvérénél” jóval nagyobb és modernebb gőzős se hasította túl sokáig a tengereket. Az első világháború kitörése a partoktól távol, a tengeren érte, és nem jutott ideje egy semleges kikötőbe menekülni. Az Arad gőzös a francia flotta hadizsákmánya lett. Ismereteink szerint 1919-ben még járta a tengereket.
Amíg az Adria Társaság tulajdonát képezte, Arad számára nem maradt közömbös a városunk nevét számos Földközi-tengeri és adriai kikötőben ismertté tevő gőzös. A tanácsosok úgy gondolták, jó lesz másképpen is megszellőztetni a város nevét a mediterrán tengerek menti kikötőkben. Ebből a megfontolásból 1902 nyarán elküldték a város zászlaját a hajótársaságnak, azzal a kikötéssel, hogy a szokásos ünnepnapokon kívül március 15-én és augusztus 20-án húzzák fel az azonos nevű gőzös árbocára.
Institoris Kálmán polgármester és a városatyák jó szándékú elképzelése azonban egész kis vihart váltott ki a tengeri közlekedés szakembereinek körében. A vita arról folyt, hogy nem ütközik-e nemzetközi akadályokba a felségjelen és a kereskedelmi társaság zászlóján kívüli lobogó árbocra tűzése.
Végül azonban, az Aradi Közlöny értesülései szerint (1902. július 6.), az Adria-társaság megígérte, hogy a hivatalos kereskedelmi társaság zászlaja alá kitűzik a jeles napokon Arad városának zászlaját is.
Hogy ezt megtették-e, vagy csak a hajótársaság szelet kifogó ígérete maradt, azt ma már aligha fogjuk eldönteni.

(2012)

Forrás: Puskel Péter: Aradi történetek, emberek. Concord Media Jelen, Arad, 2015