Belelapoztunk…
…a 2018-as Kaláka-antológiába
Az elmúlt év vége ünnepi napjaiban lett elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban a Kaláka-antológia 2018, amelynek elektronikus kiadásához Baranyi Ferenc írt érzelmes-értelmes előszót. A kötet hetvennégy szerzőt vonultat fel, többnyire költőket, de akad köztük néhány prózaíró is. Ismerős nevekre is bukkanunk a tartalomjegyzékben, élőkre és már sietve eltávozottakra is, s bár a kötet színvonala egyenetlen, sok jó darab olvasható benne. Néhányat ide is átemeltünk. (csg)
Jóna Dávid: Csak egy éjszakára
Gyóni Géza emlékére
fegyver az ölben, hóban és sárban,
borotvált fej és rohamsisak,
a bakancson egy mélyvörös folt van,
ellenség vére, itt ez a divat
tűzimádó üzérkedőknek
kényelme újra gyászt hoz és vért,
halálos üzlet: vétke a gőgnek,
filléres nyomor a semmiért
tarajos szavakra elfagyott sóhaj,
már nem kap lángra a rőzsenyaláb,
szenved a társak ravatalánál,
a megnyomorított kesztyűs-báb
győztes és vesztes, mind átkozott szolga,
gyermekét veszti vagy asszonyát,
nincs különbség ezer év óta:
idióták és ostobák
dicsőségre fekete csontváz,
azt mondanád, hogy ez „átok-bitang”
felelőtlen ki sorsot mér Rád:
egy rokonszenves férfihang
varjúk hadának halál a zsoldja,
az uszító kéz viszont tiszta marad,
a teremtőnek, ha humora lenne,
elvinné máris a zsírdaganat
tudod Géza, ma sincs ez másképp,
csalárdságnak zubbony a szó,
megírom Neked viszonzásképp,
ma pont-ugyanaz a trombitaszó
emberi ösztön, zsiger és jellem:
pazarlás és tolakodás,
amit csak lehet, elad a szellem,
a történelem is csak szárnycsapkodás
egy éjszakára ugorj be hozzám,
megmutatnám, hogy most mi van,
a vörösborom…, nem olyan rossz ám,
hajnalig adnám – holtodiglan
egy éjszaka, Géza, a főnök, ha enged,
ha kimenőt adna egy éjre csupán,
mutatom Neked a mai trendet,
mi maradt itt a harcok után.
aztán visszaadlak, halott magadnak,
részegségre hajnali fény,
hogy túlvilágon érezd az ízét,
ilyen a földön az emberi lény.
Kaskötő István: Számadás
Se kutyabőröm se bibliám,
borbélymester volt az apám,
nem főispán.
Magyarnak is csak ippeg hogy
magyar vagyok,
sem Ős-, sem Igaz-, sem Jó-magyar…
Még nemes sem vagyok.
Nem vagyok Vajktól
származott csuhás pápista…
Elkárhozott vagyok.
Pogány paraszt, egy eltévedt eretnek,
kertemben csúszok-mászok térdemen:
ott is magot s nem keresztet vetek.
Kardot sem fogtam,
– békében telt el életem –
oláht, cigányt, de még zsidót sem öltem,
és Csurkát is csak hírből ismerem.
Hazám, hol kínok közt szült az anyám
oly messzi van!
Szomszédom olasz, spanyol, sváb… meg kínai,
s ha netalán kérdezi valaki,
azt mondják rám: „magyar”.
Se ős-, se igaz-, se nemes,
csak egy közönséges,
ki annyi év után,
még ma is magyarul számolja,
– hányan vannak,
ha a ködös őszi alkonyatban
zajos gágogással délre húznak
a kanadai vadludak.
Koosán Ildikó: Rendületlen…
és újra írni rendületlen,
benne élni a lendületben,
kimondani és remélni,
az álmainkhoz visszatérni!
Órát, perceket megragadni,
változni, s önmagunk maradni,
bőrünkbe vésni a jelet,
mondani azt is, mit nem lehet!
Szavakból szülni új világot,
feloldani az ősi átkot,
Bábelt idéző őrületben
maradni tisztán, s rendületlen.
Baranyi Ferenc: Remény
Mert éltem én oly korban is a földön
mikor a bűnös bűntudatot érzett,
a bunkó meg szégyenlősen leszegte
üres fejét – rossz volt hülyének lenni.
Ma szinte sikk. S nehéz bármit remélnem.
Azt még talán, hogy késő unokáink
arra ébrednek, egyszer, hogy javakból
nemcsak pénzzel szerezhetőkre vágynak,
hanem szívekbe vermelt ősi kincsre,
melytől ködös korszakokkal korábban
két lábra állt a földre pottyant
bozontos emlős, majd előre lépett.
S emberré válni újra kedvük támad.
Pusztai Péter rajza
2019. január 3. 14:24
Remekmű.