Idén, január 27-én telik ki egy évszázada, hogy Ady Endre biológiai élete a végéhez ért. Mint az azóta eltelt száz év során hatványozottan kiderült, szellemi kisugárzása változatlanul törhetetlen, semmilyen eszközzel és ürüggyel nem lehet kisöpörni értékeink kincsestárából. A Káfé eltökélten azon van, hogy ez így is maradjon: amellett, hogy publicisztikai meglátásait rendre föleleveníti a huszadik század elejéről, mától Ady(100) felcímmel a költőről szóló elkötelezett művészi állásfoglalásokból tesz közzé válogatást.

Juhász Gyula: Nefelejcs

III.

Adyval ültünk Váradon.
A hold sarlója aratott az égen.
Hulltak a hervadt csillagok
Fehéren.

Adyval ültünk. A vonat
Vörös szemével rőt szemünkbe bámult,
Zakatolt, mint a kárhozat
Titánul.

Adyval ültünk. Feketén
Borongott föl az égre holmi nyárfa,
Sírt rajta lágy nyugati szél,
Mint hárfa.

Adyval ültünk. Váradon
A magyarok vigadtak és loholtak
S fölrémlett csókon és dalon
A holnap.

Adyval ültünk. Zomotor
Nem szomorúbb, mint ez a régi bálunk.
Virrasztva vártuk, hogy kopog
Halálunk!