– Kézit csókolom! Károlyi Csipit keresem.
– Maga finánc?
– Nem én.
– Rendőr?
– Isten őrizz!
– Akkor viszontlátásra!
– Viszontlátásra, azért annyit megmondhat, hol találok ebben a bérházban egy jövendőmondót!
– Mert?
– Szeretnék jósoltatni magamnak. Főként a lottószámok érdekelnek, és engem úgy informáltak, hogy kiskegyed… No, mindegy, ajánlom magamat.
– Maga hisz az ilyesmiben?
– Jó kérdés! – vakarta meg a fülét dr. Schocher, ugyanis ő volt az. – Elvileg nem, de aki fuldokol, az a szalmaszálba is belekapaszkodik. Végül is ki tudja! Ha telepátia, hatodik érzék létezik, a lottószámokat is megérezheti egy arra specializálódott fenomén.
– Rosszul informálták, mert ebben a házban senki sem jósol pénzért, sőt, ingyen sem, miután a jósnő egész másutt lakik.
– Hol?
– Azt nem tudom. Egyébként ki informálta?
– Hát az Andrássy úr.
– Ja, az más! Miért nem mindjárt ezzel kezdte? Bocsásson meg, de annyi itt a szélhámos, ellenőr, hogy referenciák nélkül már kártyát sem merek vetni senkinek – mentegetődzött a jócskán kikozmetikázott, teltkarcsú fenomén. – Fáradjon be, uram! – lesett körül a folyósón, nem figyeli-e ki őket valaki. – Foglaljon helyet, te meg ne nyávogj! – szólt az ölében szorongatott szénfekete kandúrra, és magára terített egy állatövi jegyekkel hímzett palástot. – Ezer forint.
– Mennyi? Nem lesz ez egy kicsit sok, tisztelt asszonyom?
– Kisasszony. De ha magának sok…
– Bocs, helyesbítek. Mondjuk úgy, mi a biztosíték arra, hogy valóban kihúzzák a megjósolt számokat?
– Legyen nyugodt, kihúzzák.
– Örülök, hogy ilyen biztos magában, de ha véletlenül mégsem húzzák ki?
– Akkor jöjjön vissza, és én visszaadom a pénzét, galambom.
– Oké, tessék a pénz, és nézzen a jövőbe!
– Nem szeretné, hogy inkább a tenyeréből jósoljak? Vagy kávéból óhajtja? Megjövendölhetném, hány évig él, mire kell ügyelnie a jövő héten, ki haragszik, ki szerelmes magába… – gyűrte a pénzt varázsköpenyébe a vörös hajú hölgyemény.
– Kösz, majd máskor. Most a lottószámokra vagyok kíváncsi.
– Kérem, ahogy a tisztelt kliens parancsolja – nyomott meg egy gombot a kerek, éjfekete színű asztalkán, ahonnan csillogó kristálygömb emelkedett ki lassan, titokzatosan. – Szíveskedjék a gömbbe tekinteni! Mit lát benne?
– Semmit.
– És most? – húzta össze a függönyt a napfényes ablakokon.
– Valami számot, olyan négyesfélét.
– Tehát négy. Tovább!
– Húsz.
– Tovább!
– Más számot nem látok. Vagyis látok, de csak homályosan, nagyon homályosan, mert valami felhő, vagy micsoda, folyton eltakarja.
– Sajnálom – állt fel részvevő arccal a fenomén. – Ebben az esetben semmit sem mondhatok. Úgy tűnik, valamilyen felsőbb erő, hatalom, el akarja rejteni előlünk a jövendőt, amibe így most már én sem nézhetek. Reméljük, a jövő héten derültebb lesz az égboltunk. Addig is kellemes hétvégét! Köszönöm, hogy meglátogatott.
– Gratula! – csettintett dr. Schocher elismerően. – Ezt szépen kiókumlálta! Főként ez a varázsgömb hatásos rekvizit. Csupán egy dologra nem figyelt: én sem ma léptem le a falvédőről, kedves Károlyi kisasszony. De semmi zűr! Komolyan, még hálás is vagyok magának, mert adott egy ötletet. Visszakaphatnám a pénzemet?
– Nem. Amire kért, megtettem: belenéztem a jövőjébe. A többi mellékes. Mégis mit képzel, velem fizettetné meg, amit ott láttam?
– Nem, csak a lottószámok, hiszen pont emiatt… – lépett közelebb a jósnőhöz.
A nő sietve hajolt az asztalhoz, és megnyomott egy másik titkos gombot is, mire buldogarcú, muszklis ember robbant a szobába.
– Igen?
– Magyarázd meg a tisztelt kliensnek, milyen pluszszolgáltatást jár azoknak, akik nincsenek megelégedve Károlyi Csipivel.
– Köszönöm, nem szükséges. Én… én meg vagyok elégedve magukkal.
– Remek! – vigyorgott a jósnő testőre. – Aztán vigyázzon a szájára, nehogy egy szép napon meglátogassuk a lakásán.

(Befejezése következik)

Előzmények: 1. rész / 2. rész /