Jókai Mór: Új év kezdetén

A ki esztendő első napján meg tudná mondani, mi fog történni esztendő utolsó napjáig? azt neveznék bölcs embernek!
Pedig semmi sem könnyebb ennél.
A ki becsülettel kezdi, becsülettel végzi.
A ki szorgalmas, az gyarapodni fog.
A ki szeretetet vet, szeretetet arat.
A ki érdemeket szerez, jutalmakat talál.
A ki tanul a múlton, okosabb lesz a jövendőn…
Mindezekhez nem kell jövendőmondási adomány, mert egyszerű dolgok, igazak.
Ezen az alapon szabad legyen jövendőt mondanunk saját kis lapunk felől is, midőn annak első számát ez új esztendőben szárnyára bocsátjuk.
Lapunkat néplapnak neveztük, s mint értelmezte a „nép” fogalmát közönségünk, azt olvasóink lajstroma legjobban megmagyarázná, hol hazánk első grófi neveinek méltóságos czímei mellett láthatók a becsületes mesteremberek s az egyszerű földmívelők nevei. Előttünk a „magyar nép” neve összetartó kapocs, nem pedig választó fal a különböző társadalmi osztályokra nézve.
Ezért nekünk minduntalan szem előtt kell tartanunk, miszerint lapjaink nem csupán egy osztály számára vannak írva, s törekednünk kell mindenik igényeit kielégíthetni.
Hazánk nagy férfiainak életírásai, ismertetései, úgy hiszszük, olly tárgyak, mellyek a legnagyobbakat, úgy, mint a legkisebbeket egyaránt érdeklik.
Kell, hogy fennmaradjon a jók emléke népünk háládatos szívében.
A vallás eszméi kit ne boldogítanának? A keresztyén erény, türelem példái által törekedni fogunk hazánk minden osztályát, felekezetét és népfaját egymáshoz közelebb hozni; mert csak a kölcsönös szeretet tarthat meg bennünket.
Oktató czikkeink, a történetek, természettudomány, világismeret köréből elvont magyarázatok ezentúl is helyet foglalandnak lapunkban, mert a magyar nép tanulni szeret, és okulni óhajt.
Elbeszéléseink sem fognak elmaradni soha, mert az olvasónak mulatságra, felderülésre is van szüksége; a mulattató részből sem fog azonban soha hiányzani az erkölcsi, históriai, vagy életbölcsességi tanulság, s e tekintetben olly válogatósak leszünk, mintha a lapjainkban kinyomatott czikkek tulajdon ifjú leányaink számára volnának írva; mert a magyar nép szelleme
szűz és romlatlan, s azt megsérteni bűn!
Ez Új év folytán azon k ívánatát is teljesíthetjük tisztelt olvasóinknak, mellyet a múltban betöltetlen kellett hagynunk: a nagy világ napi történetéről való értesülést. Kiadóink legújabban nyert engedélynél fogva, egy uj lapot indítnak meg „Politikai újdonságok” czíme alatt, s ezen lapot ingyen küldendik meg a Vasárnapi Újság minden előfizetőjének. Kell, hogy a szegényebb ember is megtudhassa hiteles sorokból a valót, nem szóbeszédből s költött dolgokat a világ állása felől. Ezt a „Politikai újdonságok” fogják szolgáltatni.
A mi jó szándékunk kiviteléhez erő dolgában hiányzik, azt reméljük, Isten segítsége ki fogja pótolni.
Adja Isten, hogy soha se legyen alkalmunk rossz újsággal, kellemetlen hírrel zavarni meg olvasóink örömét.
Adja Isten, soha se találjanak lapjaink könnyes szemeket, bánatos szíveket olvasóink házaiban.
Adja Isten, hogy a nagy világi zivatarban nekünk legyen békességünk, öröm és megelégedés gunyhókban és palotákban.
Adja Isten, hogy távol legyen tőlünk minden viszálkodás, perpatvar, czivódás, a mi lapjaink nem fogják annak magvait hinteni soha.
De ápolni fogjuk azt, a mi szép, pártolni, a mi jó, szelíd szóval megtéríteni a tévelygőt, kibékíteni a haragvókat, vigasztalni a szenvedőt; figyelmet vonni országos intézeteinkre, szerény tanácsunkkal szolgálni, de nem erőszakolni a nálunknál bölcsebbekre, terjeszteni a jó ismereteket, serkenteni a munkára kicsinyeket és nagyokat.
És akkor elmondhatjuk bizton, hogy az esztendők jövője csak e három szón alapszik:
A szív tiszta kívánsága.
A kéz kitartó munkája.
És az Isten áldása onnan felül.
Legyen e három velünk és olvasóinkkal ez új évben.

Vasárnapi Újság, Pest, 1855. Második évfolyam, 1. szám.
Felelős szerkesztő: Pákh Albert
Munka-társ: Jókai Mór
Kiadó tulajdonos: Heckenast Gusztáv