Ady(100): Hegyi Endre
A Kraszna vidéke
Ady Endrére való emlékezés
1.
Keskeny árok volt folyója
az evés-ivás minden jója,
felhője az utak pora,
kútvize Érmellék bora.
Lápból lábolt déli része
süppedékes múltját élte,
mondanám a legszebb helyet,
az is isten háta megett…
2
Ülök könyvével kezemben
betűknél elvenebben
rajzolják a régi képet
gyermekkorból gyűlt emlékek.
Mit tudtam én, mert nem beszélt
a Somoskert, s a Postarét
(egykor boldog játszóterünk),
ki métázott itt, s hova tűnt?
Vásárkor zúgtak a terek,
Gencs felől jöttek szekerek,
s szomszédunkban dél s est között
egy fogat sűrűn bekötött.
Itt vannak Lőrinc bácsiék,
hallottam, de a puszta név
nem mondott semmit énnekem,
arcukat most idézgetem…
Már ízlelgettem verseit,
s ha utam épp Szilágyba vitt,
megálltam Érmindszent előtt,
a dombokon kerestem őt.
A táj egykedvű, néma volt,
ennél többet élő se szólt,
hacsak nem egyik rokona:
— Itt lenn még, ha von bora…
Értem, ha érti valaki,
honnan is tört valaha ki…
Pusztai Péter rajza