Amire Ady tanított

– Te nem tudsz semmit a természetről. Mert járdán születtél, járdán élsz. Nem tehetsz róla, de így van. Én falun születtem és alattam föld volt. Ezt érzem minden sejtemben. Tudod, hogy mikor kezdődik a tavasz?
– Bizonyára nem tudom.
– Hát tudd meg: karácsonykor.
– Hogy mondhatsz ilyet. Hiszen akkor kezdődik a zord idő, az igazi tél: január és február.
– A legrövidebb nappal után, december 22-én kezdenek hosszabbodni a napok. Az istállókban megindul az élet, a pajtákban, az ólakban. Az állatok gerjedelme. A háziállatokban megszólal az ösztön, hogy az életnek az ő életük után folytatása legyen. Ez az igazi tavasz. A föld akarata. Bizony, aki járdán él, az ezt nem tudhatja.
– Ne bánts. Te nem szereted az én városomat. Úgy nevezed, Bűzbudapest.
– Ne vedd komolyan. Hanem még az is eszembe jut, hogy az én anyám a csirkéit tyúkanyóval a fűtött, nagy mosókonyhában tartotta, ahol az én fürdőkádam is állt. Karácsonytájt már ott kotlottak a tyúkjai, és alattuk a szalmafészekben bújtak meg tojásaik. Tudod, én karácsonykor mindig otthon voltam. Huszonegy nap múlva kibújtak a tojásokból a gömbölyű sárga madarak. Ott nyüzsgött, szemetelt, követelt és virágzott mindaz, ami kezdődő élet. Ezért mondom, hogy karácsonykor indul a tavasz. Na és azt sem tudod, ugye, hogy az ősz már a nyár közepén kezdődik. Valld be, hogy erről sincs fogalmad. Mert sohasem vehetted Pesten észre, mikor szólal meg először a tücsök. Azt hiszed: csend van az éjszakában, és ő egyszerre csak megszólal, ciripel, ciripel, mintha fűszálon hegedülne.
– Nem, én nem figyeltem erre, pedig a Gellérthegy dűlőjén nagy kertes házunk volt, és iskolás lány koromban akár fél évig is ott laktunk. Úgy látszik, ott tücsök nem is tanyázott.
– Zsukám, nem volt erre neked füled. De én falun egyre azt hallgattam a nagy éji csendben, mikor szólal meg a tücsök. Tudtuk, hogy mit mond: jön az ősz, jön az ősz… A forró nyárban akkor már ott volt a fákon egy-egy megsárgult levél. Szól már az „őszi féreg”. Így hívtuk. Múlik a nyár, jön az ősz. Mert megszólalt az őszi féreg. S jön majd a tél is. De mit is tudtok, ti városiak.
– Igen, te mindent tudsz. Te benne vagy a természetben, és a természet benned van.