Úszom. Látszólag ár ellenében.
Gyönyörű szorongás gerincemen.
Önmagába roskadt gerinctelen
világ vesz körül. Az ellenérvem:

történetem visszafordíthatatlan,
a hatásait mérhetem csupán.
A semmiből a semmi vág kupán.
Bomlás amonnan. Felizzó katlan

hűl. Máló papíron öreg tinta.
A végtelenség vágya rombolja
a végest. A lét hírhozó koboldja
a nemlét-zongorát áthangolja.

Akinek volt igénye, hogy lásson,
elfeledve deszkázza ablakát,
mert az információ-téren át
szellem-szemét gyűl csupán, hogy ártson.

A Kertbe dobbanok: a miképpen-
-nincs-hogyan-van kertjébe. Ott bele-
feledkezem a közelbe. Tele
hiányával a távol. Hogy épen

megússzam? Reménytelen. Vagyok otthon
az otthontalanságban. Belémfér.
Parmenidész csendje számig elér.
A lét szétmállik lehulló lombon.

2012. augusztus 10.