Előbb az óévet mutatták, vagyis azt, ami éppen múlik el. Vörös üvegre volt festve az évszám, lámpával hátulról megvilágítva. A lámpa tulajdonképpen egy doboz belsejében, s a dobozt éjfélkor megfordították. Akkor, amikor a templomban a harangozást elkezdték.
Nagy ribillió támadt abban a percben: a templom a kultúrház közekében és voltak, akik rakétát lőttek fel, kisebb tűzijáték kerekedett ki belőle, hangoskodás követte mindenik kilövést. Bent meg az újév bekövetkeztekor csujogatással búcsúztatták azt, ami elmúlt. A megfordított doboz túloldalán zöld háttérrel az új évszám jelent meg.
“Zölddel persze, az a remény színe” – gondolta Vadmalac, aki némán figyelte a társaságot, melyhez akarva-akaratlan tartozott. Az óévhez különösebb érzelmi szálak nem fűzték, mégis megsajnálta, hogy a vörös lámpa elé került.
„Hova lesznek el?” – tette fel magának a kérdést. „Hova lettek el a korábbiak? Gyűjti valaki őket?”

Forrás: Lenolaj.hu