Vida József: Régi nóta; kezdjük újra!

Nem is hittük, mégis eljött,
Valóban ez szép volt tőle,
Megérdemli, hogy versecskét
írjak a tiszteletére.

Tehát hozott Isten, újév!
Örülök, hogy viszontlátlak;
Épen jókor érkezel meg:
Temetésére apádnak.

Cseppet sem volt kár érette.
Vén volt már az istenadta,
A mi haja el nem hullt is,
Megfehérült, mint a vatta.

Egy jó szót sem hagyott hátra,
Kifosztották mindenébül:
Egy szalmazsák, melyen meghalt,
Maradt csak rád örökségül.

Ezzel pedig nem sokra mégy,
Ahol annyi kéz nyúl feléd,
Hogy bizony nagy dolgot mívelsz,
Ha kielégíted felét.

Ajándékod minden ember
Kíváncsian lesi, várja;
Hadd lám tehát, mi jót hoztál
Számunkra a szűr ujjába’?

Ajándékod egy kis remény.
Majd kevesebb a semminél;
Eredj, eredj, haragszom rád.
Te sem vagy jobb a többinél!

Boldogult uradatyád is
Épp úgy köszöntött be, mint te:
Szép jövendő reményével
Szeget-zugot telehinte.

Alig vártuk, hogy az idő
E reménymagot kiköltse!
Ki is kelt, de csalódás lett
Fanyar, keserű gyümölcse.

…No de se baj! Elmúlt eső…
Őseid már sírban vannak.
Csak te légy majd jobb apádnál
Hozz jó kedvet a magyarnak!

És ha majd távozni készülsz,
Nyugalomra költözendő:
Kérni fogunk: hogy maradj csak,
Nem kell nekünk új esztendő!

Vasárnapi Újság, 1860. január 1.

---

Vida József (Körmend, 1833. márc. 2. – Kassa, 1876. jún. 20.): költő, újságíró. Pesten végezte jogi tanulmányait. 1856-tól a Vasárnapi Újság munkatársa, 1862-től az egri érseki jogak. tanára, az Eger c. lap szerk.-je. 1871-ben a kassai jogak.-hoz helyezték át. Mint versíró Petőfi-epigon. – M. Nemzeti koszorú (versek, Pest, 1860). – Irod. Károly Gy. Hugó: Egy elhallgatott költőnkről (A Felsőmagyarországi Múz: Egyl. évk. 1872 – 73); V. J. (Vasárnapi Újság, 1876. júl. 9.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ