B. Tomos Hajnal: Madárijesztő

Egyetlen lábán
szél tépi monoton
nadrágja szárát.

Nincs már vetés,
rőtbe hajló termés,
mit őrizzen.

Csak áll némán
és mint ősz szakáll szálai
messze úsznak rongyai.

Rég elhúzott fölötte
a kivénült nyár
s az utolsó madár.

Mig szem ellát
csak hólepte lapály
s rajta ő fekete ág,

akár semmi lapján
függeszkedő kérdőjel:
vajon miért is áll?

2019. január 8.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights