Kissé meglepődött, amikor tapasztalta, hogy amit „nektárin” néven tisztelt a Bükkben, azt Makkosban „csupasz barack”-nak hívnak.
Jó. Arra viszont előjött az emlékezetében – hangtani asszociáció – a „csupasz csiga”, ami kezdi elözönleni a kertjeinket, brrr! Lehet szépnek is találni őket, de Vadmalac viszolygott még a gondolatra is.
„Ha a csupasz barack leesik a fáról, akkor ér, csak akkor ér hozzá a csupasz csiga”, gondolta.
Viszont szeme felett sötétedni kezdett a szemhéja, mint mindig, amikor gond keríti hatalmába.
„Hát ez az – töprengett –, így van ez velünk is, vadmalacokkal: amíg a lélek egyensúlyban, nem érnek hozzánk, de ha elhasaltál, jönnek ránk a…”