A Zlatá Koruna híd

A második világháború utolsó heteiben a szovjet és az amerikai csapatok közé szorult Wehrmacht-egységek Csehország területén fejtettek ki nagy ellenállást. A térségben magyar alakulatok is tartózkodtak, a németek azonban nem bíztak bennük, igyekeztek őket lefegyverezni, a katonaszökevényeket pedig kivégezték. A cseh országrészben honvédek is csatlakoztak az ellenállási mozgalomhoz. 
Rájov községben a magyar katonák nemcsak fegyvereket adtak a felkelőknek, de maguk is beálltak közéjük. Balázs Lajos 38 éves zászlós vezetésével lefegyverezték a Moldva-híd német őrségét, és átvették a környező utak ellenőrzését.
 Végzetes hibának bizonyult azonban, hogy a magukat tömegesen megadó németeket útjukra engedték. A soraikban megbúvó SS-katonák ugyanis saját alakulataikkal tértek vissza. A túlerővel vívott, órákig tartott tűzharcban életét vesztette öt honvéd és hét cseh hazafi; a németek a temető árkában földelték el őket. Németország kapitulációja után a halottakat exhumálták és azonosították. A jegyzőkönyv szerint Balázs zászlós mellett ott áldozta életét Bencze Pál és Krivjanek György honvéd, Berkes Mátyás tizedes és Gergely Mihály szakaszvezető. Koporsóikat – a cseh hősökével együtt – gyászmenetben vitték át a szomszédos Zlatá Koruna temetőjébe.

Szemtanúk szerint útközben amerikai katonákkal találkoztak, akik levett sisakkal álltak sorfalat, míg a gyászolók elhaladtak. A síroknál a koporsókat magyar, illetve csehszlovák zászlóval takarták le, elhangzott a két ország himnusza, majd egyházi és katonai tiszteletadással helyezték a hősi halottakat végső nyugalomra.

A Csehországi Magyarok Szövetsége és a prágai magyar külképviselet vezetői minden évben, a Győzelem napján megkoszorúzzák a síremléket.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban