Legenda

Egy régi délelőtt gyorsan berobbant
a hosszú, nagy szobába, mint a szél,
leült, vagy állt, vagy fájdította rokkant
szívét s beszélt, úgy ahogy más beszél,

vagy hallgatott, vagy ment és lépte koppant,
egy cigarettát eldobott s kevély
száját elhúzva kacagott s a roppant
időben egyszer meghalt és nem él.

Csak ennyi volt. Ezt láttam. És kezembe
e sok-sok semmi most mégis ereklye.
Ő, mondja, ő, azt mondja minden ő,

a toll, a száj, a húr, az uccakő,
azt mondja, ő, mivel nyomába leng a
hír és halál. És az egész: legenda.

1. Csata Ernő:
   2019. január 10. 19:39

   Egy jól sikerült, szép szonett. A feltámadáshoz előbb meg kell halni, legendává válni, a sok-sok semmiség csak úgy lehet ereklye.