Kiss Székely Zoltán: Miután
az árnyak nőni kezdtek lassan,
s fehéren izzottak már a nyírek,
az ős-kezdet megpihent halkan.
Még tél sóhajtott: alkonyszínek
régi ablakába fagyott a
fény – jégvirágba ájult mosoly.
Felengedett s tavasz szózata
leng körül. Dermeszt a dér-komoly
este még, de délben már buján
csermely szól, csintalan csíz csattog,
s a sombokor ágain sután
– a koradélután bajuszán –
bimbók fognak bomlani. Hallod?
Kikelet kezdődik délután
ezután.
Pusztai Péter rajza