B. Tomos Hajnal: Tíz rozsdás szög
Sok minden történt veled
húsz és harminc között,
mondhatni a leglényegesebbek:
felesküdtél a holtomig holtodigra,
szültél kétszer is, aztán kiderült,
csak négy évig tart a végtelen,
mert akkor lett az egészből eleged:
kihajítottad a joghurtos üvegeket,
lemondtál az gázpalackról
és a háromszobás összkomfortról,
mert a feketéhez képest
csak egy árnyalattal volt világosabb minden,
semmi abból, amit rózsaszínűnek ígértek –
és mert akkor vágódott szemedbe egy szikra,
amitől leolvadt róla a hályog:
megláttad, hogy fával is lehet főzni,
rátaláltál ismét a nullára,
mint teremsarokra, ahonnan új
táncba lehet indulni –
valódi menyasszony lettél végre
egy színes képen,
nem olyan fátyolos, aranyszív-medálos,
mert még jegygyűrűre sem tellett,
de szemed alatt már sejlett
az új kezdet egészséges színe –
szóval azóta próbálod
kiirtani azt a tíz évet,
tűzre dobni, felkoncolni, aprítani,
végképp elfeledni,
de nem megy…
csak szúrnak a bordáid közén,
akár belédvert rozsdás szögek,
melyek mint rokkant ácsolmányt
még összefognak némileg.