Nálam korábban virrad, mint tenálad.
A lelkem csupa emlék, csupa bánat,
múltba tűnő arc, fakuló régi szem.
Őrizem még, felejteni nem merem.

Ha rád tekintek, sóhajaid lesve,
némán hívlak. Az éj türkizkék leple
lebben, és mélyében, míg a perc suhan,
reád hajolok boldog szomjasan.

De fényt ne keress szememben. Nyugtató
esti dalt nem őriz a Szent-Anna tó.
Csupán vágyódást örvénylő vízében.

Én voltam ki régen sorsoddá lettem,
most az emlékek láncát fonjuk ketten.
Éber varázsa nem hagy már el sohsem.