Álmomban Endre voltam (Apokrif II.)

mint átázott kötés vörösen
szivárog a hajnal, ájult
félhomályban neved
motyogom, s a leírt szó,
mely gyilkol vagy gyógyít,
lepihent rég; míg közöttünk
redőket vet a csend, képzeletben
még lehet csak heverni egymás
mellett, mint két meztelen lehelet…
te éjjel kártyáztál, istent asztal
alá ittad, s én tét voltam, ha
szárnyakban játsztatok
részegen, boldogan

neked már mindegy,
hisz védenek a gyűrött
abroszra írt imák, a világ
felett kifeszített versek, fényed,
s a szövetség, mely a vér-borból
torkodon lefolyt…
neked már mindegy, de én
koravén bolond, külön
sugarat remélek

2007

1. Nászta Katalin:
   2019. január 13. 05:00

   Nagyon tetszik.

2. Gergely Tamás:
   2019. január 13. 09:52

   Meg vagyok rémülve: hol van most az isten? Továbbra is…