1. Mogorva órán
A tagadás méltósága. Méltatlansága. A tagadás kora.
(A tagadások évszaka? – nem állítottam ilyet
soha.) A tagadás légvára – lázas koholmánya.
Lélekszakadva, szótól szóig, szobáról
szobára. A tagadás terhe, elvermelt titkok
gyötrelme. S a kockázat: a fellapozhatatlan
hajnalok (többé már nem lehetsz szabad) –
eljön a nap, midőn a kegyelem s az önsajnálat
kimért, össztüzében leterítve, önmagad
cinkos áldozata vagy.

2. Kiásott sírhelyszakadék a Házsongárdban
Törékeny koponya: vigasztalanná tesz az
istenek szabadsága. Pascal félelemtől ki-
tágult pupilláján a sok-sok ezer álmatlan
éjszakát zsongító nádringás; le nem kaszált
ősfüvek örök illatárja a Hold udvarában.

Lélegzetünk soha ki nem nyíló szárnya.
Szétzúzott égi fény, nyúzott lelkiismeret;
a tükör mélyén befagyasztott emberarcon
a romlandó hús és a halál leheletétől
elhomályosult agysejtek tétovasága.

Mint megáradt vizek árja, úgy növekszik
bennünk a sötétség: valami titkos szérum
hatolt belénk – megalvad, megfagy, megköt
egyetlen tűszúrás nélkül a vérünk.

2009. augusztus 18-20.

Forrás: ÚMSZ-Színkép, 2010. július 10-11.