Nászta Katalin: ritörn
a hóember mérges volt
kemény s még fehér
ám muroknyi orra
töppedni kezdő testében
szájára lógva lefelé
azt biggyeszteni kezdé
így a sipító mondatok közt
be-beszorult a kifelé
törekvő harag
még szerencse
mikor a gyermek gyúrta
nem gondolt tavaszra, múltra
csak belegyúrta mi belefért
megtapasztotta jobbról balról
seprűt adott min lovagoljon
ha majd az idő kereke
átlendíti a forgóajtón
s elolvadna mérgibe’
2019-01-13
Pusztai Péter rajza