Nászta Katalin: ritörn

a hóember mérges volt
kemény s még fehér
ám muroknyi orra
töppedni kezdő testében
szájára lógva lefelé
azt biggyeszteni kezdé
így a sipító mondatok közt
be-beszorult a kifelé
törekvő harag
még szerencse
mikor a gyermek gyúrta
nem gondolt tavaszra, múltra
csak belegyúrta mi belefért
megtapasztotta jobbról balról
seprűt adott min lovagoljon
ha majd az idő kereke
átlendíti a forgóajtón
s elolvadna mérgibe’

2019-01-13

2019. január 15.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights