Kaskötő István novelláskötetébe (A látogató – MEK)

Hosszabb-rövidebb írások váltogatják egymást, egyben viszont megegyeznek: életünkről, gondjainkról szólnak. Megjelenésük a Kaláka Műhely égisze alatt történt, a hét elejétől hozzáférhetők az interneten, a Magyar Elektronikus Könyvtárban. Ötletszerűen válogattunk a kötet anyagából, egy rövidebb és egy hosszabb irást. A szerkesztő általában elolvas minden  eléje kerülő írást. Most is ez történt, de be kell vallja, hogy nagy élvezettel tette. Egy jóidőre képes volt elfelejteni, hogy piros ceruza van a kezében… (csg)

Ketten a vonaton

Megy a vonat, gyorsan, mert ő a bécsi gyors.
Az egyik első osztályú kupéban két ember ül, némán … csak a vonat zakatol.
Zaka ta. Zaka ta, Zaka ta…
Az egyik vöröses szőke, göndör, a másik fekete… lenne, ha nem lenne kopasz.
Olyan szomorú mind a kettő.
A szőke szólal meg először, ahogy a csomagtartóban, a dupla hegedűtokra néz.
– Szinten zenész?
– Szolgálatára… hegedűs.
– Viola… bök a mellére a szőke…
– Az jó, kevesebb a konkurencia … – mondja a kopasz.
A szőke a kezét nyújtja – Kertész Jenő.
– Lakatos Lajos… így a másik.
Zaka ta, Zaka ta, Zaka ta zak.
– Hova, hova?
– Anglia.—szól a Jenő.
– London? Royal?
– Ah, Edenborough, Skót szimfonikusok.
– Az se rossz.
– Jobb, mint a semmi…
– … s maga?
A kopasz, szinte bocsánatkérő gesztussal:
– Párizs… Moulin Rouge. Favágás … de jól fizet.
– Az jó.
– Család? – kérdi a kopasz.
– Még Pesten – int maga mögé a szőke… – Egyelőre!
– Értem.
Zaka ta, Zaka ta zak.
Megy a vonat, mind gyorsabban és gyorsabban, mert ő a bécsi gyors… s kint az ablak mögött elfut a vidék.
Alkonyodik Magyarországon.

A második történetet holnap olvashatják. Címe: Ez is történelem.