Méliusz József két verse
Zavarjuk csak…
Zavarjuk csak a temetők hangtalan nyugalmát
verjük fel a volt csataterek borongó csendjét
igenis ássuk fel a földdel fedett csonthalmokat –
a csupasz csontokban élőkre lelünk.
Különben mi magyarázná hogy feltűntükre
ismét dördülnek az egek
kitör a kannibálzaj
és ismét habzik az ocsmányság?
Túrjuk csak fel a múltat –
hallani fogjuk a hatalmától megfosztott fasizmust:
áldozatai ellen perli a múltját –
élni akar.
De a túlélők nem nyugosznak…
Falragasz
Előre örökké ifjú szegénynép: költők – legyőzni a selejtet.
A történelem feladata eltakarítani ami epigon.
Előre fel a jövendő veszélyes arénájába – újítani.
– Mit?
– Magatokat.
Pusztai Péter rajza