Cselényi Béla: álmomban hajléktalan…
még tart a tél
még távol a semmilyen tavasz
akár a jodoformos géz
a félelmek rügyfakadása
az orgonák lila gyásza
még tart a kemény vizű tél
a jégcsaporrú hóemberek
összeverik bakancsaikat
és nem félnek a naptól
Budapest, 2019. I. 14.
A templomlakó
Álmomban hajléktalan voltam a Vaszilij Blazsennyij székesegyház óratornyában. Felriadtam pizsamában, irhabunda alatt(,) a hengertorony csigalépcsőjén; társam alattam feküdt(,) az utcán; én a hatalmas óraművet néztem, amelynek fogaskerekei megcsonkíthatnának vagy megölhetnének, legfeljebb pár másodpercnyi késést okoznék, de ha átbucskáznék a korláton, akkor se lennék többé hajléktalan.
Jön a rendész. Megriadok, de mondja, hogy csak maradjak nyugodtan; majd szól, ha mennem kell.
Budapest, 2019. I. 15.