„De te, nem lehetsz bálvány, aki egyik kezében aranyat tart, a másikban a Bombát.
Te az vagy, ami én vagyok, ami én voltan, amit meg kell védenünk,…”
(Pablo Neruda)

Proposta: Esti invokáció

Gombafelhő iszonyat, vérgyöngy verejtékű jelen,
legyél nekem jövőmben is Janus-arcú fegyelem!

Expozíciók: A háború éjszakai képei

Egy-egy csillag meginog, belémcsobbannak a kések,
ájult hajamra hullanak kobaltkék rezzenések.
Emlékeim kék hídján járok β-sugárzásban:
halál-eső határait keresi égő szárnyam.

Kínpárnájú éjszaka: testem lila fényben táncol,
rádium-lé csöpög rücskös lópofákról.
Nem kellenek a háromlábú lovak,
engedjétek hozzám a négylábúakat!

Bőrömmel takarózom, vén csillagaival a Föld:
vérem magmaként dalol – minden űrt kitölt.
Szétégett testem a táj ringatni várja:
a béke több, mint a háború hiánya.

Riposta: Reggeli dédelgető

Szelídebb szavakkal susog már a hajnal,
jön felém napfénybe oltott Janus-arccal.