Öcsi az 5-ös sugárút melletti sétányon poroszkált, nem sietett, körülötte az autók egymás hátsójába martak, dudáltak, burrogtak, őt mindez nem érdekelte. Ilyen Amerika, ahol mindenki amerikai módon él, gondolkodik és angolul beszél.
Öcsi lépkedett, hümmögött és magyarul gondolkodott. Napközben neki is amerikaiul kellett gondolkodnia és angolul beszélnie. De most magyarul gondolkodik és beszél magában, néha hangosan is, káromkodik vaj’ egyet, pedig csak félig magyar, az apja román volt.
Az ötös sugárútról betért a 137-es utcába, és folytatta a sétálást, amikor valaki megindult feléje, majd hangosan kiáltozni kezdett: „Nichita Öcsi, nem hiszem el!”.
Bochis Dan volt, a gyerekkori játszótársa, aki a marosvásárhelyi reptéren lett forgalomirányító, és amikor a legjobban ment neki, akkor emigrált. Könnyű dolga volt, a légi szakmában mindenki ismerte. 15 éve kint van. Öcsi meg lassan 10 éve.
Gyaloglás közben felidézték: négyen voltak örök barátok. Dan, a román, Miki, a magyar, Öcsi, a román-magyar és Hans, a szász-német. Valamennyien magyarul beszéltek, igaz volt úgy, hogy némelyikük a másik anyanyelvén szólalt meg, de válasz minduntalan magyarul érkezett.
Jóban-rosszban együtt voltak: az első ciginél, az első sörnél, az első csajozáskor, csak az egyetemnél váltak szét az útjaik. De a tanulmányok elvégzése utána mindenki visszatért a szülővárosba. Újra összehozták a régi társaságot, ez alkalommal magasabb szinten.
Ezekről beszélgettek, miközben Dan elmondta: most ő előadásokat tart a belföldi és a külföldi légi alagutakról, Öcsi meg közölte, hogy vezető informatikus lett egy cégnél. Aztán Dan búcsúzkodásra nyújtotta kezét a 37-es toronyépület előtt: na, szia, én itt lakom 15 éve. Erre Öcsi: ne hülyéskedj, én meg majdnem tíz éve, a 44. emeleten, a 445-ös lakrészben. Dan: én pedig a 80. emeleten, a 801 apartmanban. Az egyik jobb, a másik a balszárnyban.
Öcsi: Akkor te az 1-10 felvonókat használod, én pedig a 20-30-as lifteket, De mondd csak, te a tizediki sportterembe sose jársz focizni? Nem, én a 80-on kézilabdázom. Dan: az ortodox közösségbe sose jársz? Nem, Dan, én a magyar közösségbe járok…
Lám-lám, a modern felhőkarcolóknak is vannak hibái…