Nászta Katalin: Te is

én nem hiszem, hogy Isten nincs
én azt hiszem, hogy van
és nem fáj neki, ami nincs
bennem, csak az, ami van

hogy teletöltöm minden nap
üres szavakkal, nem örül
szót szaporít mindenki
s legtöbbször egyedül

tele már neki is hócipője
de még – hogy el ne vesszünk
mind egy szálig – elnéz felettük

szorosra fűzött lábbelinkből
kitép, mint véres zoknikat
mit meg nem stoppoltak

nyúlik a sor, már a sarokig ér
kecsesen pukedlizek
– ha komolyra fordítom a szót
komolytalan leszek –

gyártod aforizmáid testvér
tele a gatyád neked is sóval
futnod kell, ott a sor vége

te is hazudtál

2018

2019. január 17.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights