Nászta Katalin: Te is
én nem hiszem, hogy Isten nincs
én azt hiszem, hogy van
és nem fáj neki, ami nincs
bennem, csak az, ami van
hogy teletöltöm minden nap
üres szavakkal, nem örül
szót szaporít mindenki
s legtöbbször egyedül
tele már neki is hócipője
de még – hogy el ne vesszünk
mind egy szálig – elnéz felettük
szorosra fűzött lábbelinkből
kitép, mint véres zoknikat
mit meg nem stoppoltak
nyúlik a sor, már a sarokig ér
kecsesen pukedlizek
– ha komolyra fordítom a szót
komolytalan leszek –
gyártod aforizmáid testvér
tele a gatyád neked is sóval
futnod kell, ott a sor vége
te is hazudtál
2018
Pusztai Péter rajza