Kiss Székely Zoltán: Tamáskodás
Igét keresni epedőn
temető mélyén, hegytetőn.
Élet-mező ez, szent alak!
Szél dúdol a lábam alatt,
de monoton
saját utamat járom én
s nincs ember e földtekén,
ki oltalmazna ellened.
Mert hiszen én csakis veled,
de vitatkozom.
Téged tudlak s nem értelek.
Hiszem, hogy hitem érted lett.
Tamásként mégis kérdezem:
természetem a végzetem
s elkárhozom?