M. Simon Katalin: Dermedt világ

Árnyék eltűnik, ég pírja lankad,
Sötétség lappang a dombok között,
Csillagok gyúlnak sorban az égen,
Éber a Hold a világ fölött.

Fák törzse roppan, fagy foga marja,
Hízik a jég a patak vizén,
Kék színű havon róka se koslat,
Dermedt a lélek, bűn nem kísért.

Tűz lángja lobban, kormos kéményből
Szikrája pattan, mint ördögi fény,
Éjféli álom mélyére merül
Új napra várva a fáradt remény.