Mikor egy ország-ház-ember meghasonlik

Nem kell nekem elutaznom sehova, s még csak politizálnom sem, ha színházról akarok írni. Egyszerűen beúszik az életünkbe.
Olvasom, milyen tüneményes gyorsasággal intézik az országügyeket több helyen. Most történetesen Izraelben, amire azért is terelődött a figyelmem, mert sokan vagyunk érintettek ebben a nemzetiségi háborúskodásban, vagy csak egyszerű undorodásban, ami körülvesz évtizedek, mondhatnám évezredek óta.
Van egy áldott? átkozott tulajdonságom. Beleélem magam a másik helyzetébe. Ezt is a színháznak köszönhetem. Erre tanítottak. Így sokkal könnyebben megérthetem őt, s a dolgokat is könnyebben átlátom. Ami nem jelenti azt, hogy könnyebben meg is élem.
Mit tennék, ha én lennék államfő, vagy miniszter, itt vagy ott… Mit tehetnék?
Inkább elmegyek színésznek! Vagy rendezőt játszom, aki úgy tologatja a bábukat, ahogy neki tetszik, minden tét nélkül.
Vajon csakugyan nincs tétje?
Izrael a világ fiatal állama, miközben a világ egyik legősibb helyszíne. Azt a földet adta Isten Mózeséknek, onnan rajzott ki az apostolok csapata, oda jön vissza ígérete szerint a zsidók, keresztények Istene – ez a föld köldöke, ettől akad ki mindenki, ez mozgatja a rugókat.
Hogy a zsidók is emberek, tudjuk, összességében ők sem értenek épp úgy egyet, ahogy máshol, most láthatjuk a különben megvetett bibliai mondat igazságát is, hogyan szakad szét egy ország csak azért, mert mást akar az egyik, mást a másik. A szabadság értelmezése a kulcs. Következménye az ország szétesése lehet. Majd megszűnése – újból? Ez történt i.e. a 70-es években, ez történt minden olyan esetben, amikor az országfők nem jutottak egyezségre. Ennek levét isszák a nemzetek, nemzetiségek, lebontva: az egyes ember. Amiből aztán gyönyörű alkotások születnek, születhetnek. A fájdalom rózsái, a túlélés önmagán, helyzeteken röhögő kabaréi – Sáron rózsáiból, a Kárpátok havasi gyopárjaiból, és folytathatnám.
Addig, a kivívott békék idején a boldog szabadság jegyében korlátlan felelőtlenséggel lehet illetlenkedni a tűrésküszöb újabb szintjéig…
Mégsem olyan mindegy, mi kerül a világ színpadjaira.

Lapszemle:
Hogy mivé válhat a kezedben a kincs… Olvasom, hogy Izraelben is megszabják, nem lehet államellenes propagandát hirdetni művészi alkotásokban. Színházban sem. Ott (is) beleszól a hatalom, tehát a művészi szabadság érvényesítésébe…

IZRAELBEN MEGSZAVAZTÁK A “KULTURÁLIS MEGBÍZHATÓSÁG” TÖRVÉNYÉT/2018 NOVEMBER 06. KEDD, 14:12
Az izraeli parlament megszavazta a “kulturális megbízhatóság” törvényét, amely a kulturális miniszter jogkörébe helyezi a művészeti alkotások állami támogatásának megtagadását vagy csökkentését, ha véleménye szerint azok Izrael-ellenesek…. A jelenlegi szöveg szerint akkor élhet majd a szóban forgó pénzügyi eszközzel a kulturális miniszter, ha egy kulturális intézmény által készített alkotás tagadja Izrael létét zsidó vagy demokratikus államként, vagy rasszizmusra, erőszakra, terrorcselekményre buzdít, az ország függetlenségének napját gyásznapnak tekinti, vagy megbecsteleníti az izraeli zászlót vagy valamilyen más állami szimbólumot. „Ez a törvény kijelöli a határokat a közpénzekből támogatott kulturális intézményeink számára az engedélyezett és a tiltott között, a helyes és a megvetendő között” – indokolta Regev az új jogszabály beterjesztését a Jediót Ahronót című újság honlapja, a Ynet szerint. Regev annak hatására terjesztette be a törvénytervezetet, hogy mindeddig nem volt lehetősége megtagadni az állami támogatást az olyan művészeti alkotásoktól vagy kulturális intézményektől, amelyek megítélése szerint ártottak Izraelnek. Bár vannak már olyan törvények, amelyekre hivatkozva ezt elvileg megtehette volna, de ezek értelmében az állami támogatás megtagadásáról a pénzügyminiszter dönt. Ilyen törvény az, amely tiltja, hogy – a palesztinok szemléletét átvéve – bármely intézmény gyásznapnak (Nakba, vagyis Katasztrófa) tekintse 1948. május 15-ét, amely Izrael számára a függetlenség és az államalapítás napja, illetve az, amely tiltja az Izrael elleni bármilyen bojkott támogatását.
„Ha a kormány ellenőrizni akarja a kultúrát, akkor azzal ellehetetleníti” – hangoztatta a Kneszet hétfő esti viharos hangulatú ülésén az ellenzéket vezető Cipi Livni. „Nem csoda, hogy egy antidemokratikus kormányban a kulturális miniszter ellensége a kultúrának”- mondta Ajman Ode, a szintén ellenzéki közös arab lista vezetője. „Én támogatom a kulturális elkötelezettség törvényét, ami azt jelenti, hogy a miniszter legyen elkötelezett a kultúra mellett” – bírálta Seli Jahimovics, a baloldali Munkapárt egyik vezetője a törvényjavaslatot. Erre válaszul álszentnek és hazugnak nevezte őt a szabadszájúságáról is ismert Regev. Fellépett az indítvány ellen az Izrael Múzeum igazgatója is, emellett a múlt héten több száz művész a száját leragasztva tiltakozott Tel-Avivban a készülő új rendelkezés ellen, cenzúrának minősítve azt. (itt olvasható róla)

Csak három hét telt el és:
LEVETTÉK A NAPIRENDRŐL A “KULTURÁLIS MEGBÍZHATÓSÁG” TÖRVÉNYÉT IZRAELBEN/2018 NOVEMBER 27. KEDD, 15:54
A kormánykoalíció visszavonta az izraeli törvényhozásban a „kulturális megbízhatósági” törvény tervezetét, miután nem tudta biztosítani az elfogadásához szükséges többséget a második és harmadik olvasatban, noha első olvasatban már megszavazták… Elsőként Éjál Jinon, a kneszet jogtanácsosa bírálta a törvényjavaslatot a parlament kulturális, oktatási és sportbizottságában, ahol problematikusnak és a szólásszabadságot korlátozónak nevezte azt, mert lehetővé teszi, hogy a kulturális miniszter korlátozza azon intézmények finanszírozását, amelyek szerinte nem eléggé lojálisak Izraelhez. „Egy demokratikus ország művészének és alkotójának saját magához és alkotásához kell hűségesnek lennie. Nem kell, hogy az állam iránti lojalitás irányítsa” – hangsúlyozta Jinon. „Egy demokratikus államban a művészet természeténél fogva kihívást jelent, kritikus és vitatható, gyakran felforgató és provokatív, és néha nem fogadja el a konszenzust, hanem megpróbálja aláásni azt” – indokolta véleményét. (itt olvasható róla)

Erre mondhatja a felvilágosult baloldaliság, hogy na ugye, tudnivaló volt előre, ezek a zsidók, ezek a magyarok, egy se jó közülük. Itt is, ott is védik az országukat a felforgatóktól, a gondolkodóktól, a másságot elfogadóktól, azaz a szabadságtól! Mert, hogy a gondolat szabad, azt nem lehet kordában tartani, a gondolat kifejezésének megtiltása pedig drasztikus, emberellenes, diktatórikus… stb.

És,
Olvasom, ugyancsak ma, hogy Párizsban viszont nagy a szabadság: meztelenül lépnek színre a színészek, és a nézőket is felkérik: legyenek meztelenek, de egy törölközőt azért hozzanak magukkal. Nudista-naturista előadás lesz a teljes egyenlőség-testvériség-szabadság jegyében.

Haj, minő élvezet!!!!!!!!!!!!!
Vagy már csak ezen a „nyelven” jut el hozzánk az „üzenet”…
Választhatsz józan polgártársam, mit szeretnél. Meztelen lubickolást egy meztelen tömegben szabadon, minden tiltás nélkül, vagy elviselsz egy kis kellemetlenséget bizonyos tiltások mentén, ahol nem káromolhatják azt, ami különben szent: haza, család, határok, életszerű korlátozások, önfegyelemre építő struktúrák.
Választás van. Állandóan.