Farkas József György: Szenes Hanna – Szedot Yam, Tivon

Az izraeli Szedot Yam kibucban emlékház őrzi a kis település legismertebb egykori lakója, a Magyarországon született, majd a nyilasok által kivégzett Szenes Hanna (1921–44) nevét és személyes tárgyait. Bátorságának elismeréseként utóbb megkapta az Izrael Állam Hőse címet; 1993-ban a magyar katonai bíróság felmentette a vádak alól.

Szenes Béla író leánya (családi körben Anikónak becézték) még a háború előtt érkezett Palesztinába, ahol a Földközi-tenger partján nem sokkal előtte létesült kibucban telepedett le. A második világháború idején önként jelentkezett abba az ejtőernyős egységbe, amelynek tagjai Jugoszlávián keresztül Magyarországra indultak zsidók megmentésére. Árulás következtében Szenes Hannát (képünkön brit ejtőernyős egyenruhában) elfogták, a nyilas vésztörvényszék Budapesten halálra ítélte, s miután nem volt hajlandó kegyelemért könyörögni, kivégezték. 
Bátorságának elismeréseként utóbb megkapta az Izrael Állam Hőse címet; 1993-ban a magyar katonai bíróság felmentette a vádak alól.


Izraelben nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, naplója, versei széles körben ismertek.
Szenes Hanna emlékét egykori kibucában, a lakóházából kialakított kis múzeumban gyermekkori – budapesti – képei, katonai kiképzésének dokumentumai és a róla szóló könyvek mellett saját kéziratai is őrzik.
Rá emlékeztet egy szürke betonoszlop is, rajta márványtábla örökíti meg Szenes Hanna (Anna) nevét.
A Haifa melletti Tivon településen utca és park emlékezteti rá az utókort.


Yehuda Lahav izraeli újságíró elmondta, hogy a hős partizánlány egykor ígéretes költőnek indult, nem sokkal Palesztinába érkezése után már héberül írta verseit. A poézist szinte haláláig folytatta, cellájában születtek következő, világhírűvé vált sorai: „Boldog a gyufa, amely elégve lángot lobbantott fel; boldog a gyufa, amely elégve szíveket dobogtatott meg…” 

Kétségek és remények, álom és hit jelentek meg lírájában, hogy végül higgadtan számot vessen sorsával utolsó versében, melyet a börtönben írt 1944. június 20-án.

„Egy kettő három
nyolc a hossza,
Két lépéssel mérem a szélet,
Kérdőjelként lebeg az Élet.
Egy kettő három
tán egy hét is,
Vagy a hó vége még itt talál,
De fejem felett a Halál.
Huszonhárom lennék
most júliusban.
Merész játékban számra tettem,
A kocka perdült. Veszítettem.”

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban

2019. január 21.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights