János mindvégig hallgatott sikertelen próbálkozásáról. Megírta ugyan, de szóban nem verte nagydobra a kudarcos kalandot. Én sem faggattam, némi kárörömmel gondoltam arra, hogy legalább most már ő is megkóstolta, milyen az, ha valakit kikosaraznak, magára hagynak, még oly nemes és jó szándékában sem támogatnak. Az egy évvel későbbi események azonban azt igazolták, hogy nem aludt ki benne a szándék, a lapalapításba fektetett ambíciói nem hagyták nyugodni. Nem egészen egy év múlva, 1995. májusában az alábbi híreket olvashattuk a Romániai Magyar Szóban:
„Máj. 20-án jelent meg Szász János bukaresti író román nyelvű /Foaia/ és magyar nyelvű /Fórum/ lapjának próbaszáma.” /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
„A Foaia és a Fórum kiadója a Concordia 112 Alapítvány, amelynek célja: hallassa hangját a gyűlölet és az uszítás ellen.” /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./
„A Fórum /Bukarest/ szerkesztői: Halász Anna, Marosi Ildikó és Majtényi Ildikó, főmunkatársak: Lászlóffy Aladár és Szász János. A Foaia /Bukarest/ igazgatója Szász János, szerkesztői: Maria Dinescu, Alina Mungiu, Anamaria Pop. Mindkét lap a próbaszámon feltüntette: rendszeres megjelenése szept. 1-jétől.
A Fórum próbaszámában olvashatjuk Kós Károly és Kemény János beszélgetését, amint egy hajdani tévériportban felidézték az Erdélyi Szépmíves Céh történetét, a helikoni találkozókat Kemény János marosvécsi kastélyában, Bánffy Miklós alakját és Kós Károly munkásságát. Ugyancsak a Fórumban található – többek között – egy részlet Borsi Kálmán Béla A román társadalom az 1850-es, 60-as években című írásából, továbbá egy felsorolás arról, hogy milyen sokan éltek és dolgoztak Bukarestben, többek között: Méliusz József, Szemlér Ferenc, Sütő András, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Majtényi Erik, Szász János, Robotos Imre, Földes László, Huszár Sándor, Beke György, Bodor Pál, Domokos Géza, Ágoston Hugó, Kovács János, Kacsir Mária, Lőrinczi László, Halász Anna, Horváth Andor, Vajnovszky Kázmér, Molnár Gusztáv, Szilágyi N. Sándor, Kovács Albert, Marosi Barna, Marosi Ildikó, Dános Miklós, Mag Péter, Dankanits Ádám, Dimény István, Cseke Gábor, Szőnyi István, Szobotka András, Balogh Péter, Román Viktor.”
Megjelent tehát a lap, méghozzá román és magyar változatban egyaránt, ami nem fordítást jelentett, hanem a magyar verzió a magyar alkotók szemléletét tükrözték, a román pedig a románokét, s a közös szándékban valahol békésen találkoztak. A lapokat előbb egy, a János csöppnyi udvarán tartott, tavaszi sajtótájékoztató keretében mutatták be, majd pár hétre rá a magyar kultúra bukaresti intézete is helyet adott egy bemutatónak.
„Bukarestben a magyar Kulturális Központban jún. 12-én bemutatták a Concordia 112 Alapítvány által kiadott Foaia román és Fórum magyar lapot. Megjelentek a szerkesztők és a lap igazgatója, Szász János, aki elmondta, ezek a lapok a román-magyar barátság jelképei akarnak lenni, amellett olyan újságok, amelyeket mindenki szívesen olvas.” /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 15./
Már mindenki a lapbemutatóról beszélt, de még senki se látott semmit a készülő lapból. Véletlenül jutott a fülembe, hogy János járt a főszerkesztőnknél, aki megígérte, hogy a Fórumot a nálunk működő számítógépes tördelő vonalon állítják össze, hozhatja a kéziratokat. Az utolsó pillanatban a főnök behívott magához engem és megkért, hogy régi barátságunk fejében vállaljam fel a Fórum tördelésének irányítását, természetesen munkaidőn kívül, a részletekben pedig Szász Jánossal egyezkedjek. Tudja, hogy annak idején, 90-ben kitolt velünk, de mi mutassuk meg, hogy vele ellentétben úriemberek vagyunk.
Másnap János, mintha mi sem történt volna, joviálisan beállított és egy mappát hozott magával. A lapról inkább csak halvány elképzelése volt, meg egy-egy facér, gyűrött kézirat, némi illusztrációk, ígérte, hogy a következő napokban még hoz anyagokat, addig is képzeljük el a tördelővel a lap grafikáját s mindenek előtt szedessük ki az anyagokat és végezzük el a szükséges korrektúrát. Szóval, a szerkesztőség mi voltunk, ő csak a főszerkesztő szerepét játszotta el, aki dirigál ugyan, de se nem oszt, se nem szoroz. Mindaddig, amíg a szeme láttára be nem tördeltük valamennyi oldalt, az elképzelést és a döntéseket ránk hagyta, akkortól kezdett főnökösködni, amikor már minden együtt volt és kinyomtatott oldalak kerültek a kezébe. de akkor aztán bírált, vágott, cserélt és belemászott mindenbe, abba is, amibe nem kellett volna. Hallgattunk, időnként megpróbáltuk jobb belátásra bírni, de végül teljesen a maguk mentére hagytuk a dolgokat. Amikor az első próbapéldányok megjöttek a nyomdából, egy-egy doboz csokival és egy csokor virággal letudta a fizetséget,s a továbbiakban ugyanaz a Szász János maradt, akivel korábban is volt dolgom: láthatatlanul, otthonról küldözgette, négybe hajtogatott miniszteríven apróbetűs, makacsul lefelé hajló kézírásos sorait.
A lapkísérlet pénz és struktúra hiányában egyszeri kísérlet és kimondott sajtótörténelem maradt. Akárcsak az „atlantai kaland”, ami 1995 februárjában-márciusában bolygatta meg az RMSZ házatája körül az állóvizeket, s amelynek főkolomposa Szász János volt…
Most már nem halogathatom az atlantai közjáték ismertetését, de mielőtt belevágnék, annak politikai előzményeit és hátterét is érdemes, ha vázlatosan is, kiteregetni.

Cseke Gábor

(Folytatjuk)