Bölöni Domokos: XIX. századi lapturkáló (35)
Csengei Gusztáv: Mátyás király kedvese
(Ballada)
Boroszlói polgármester leánya
Haloványan lefeküszik az ágyba.
Árva fiú oldalánál sírdogál…
„Csitt te fiam, megharagszik
Édes apád, a király.”
Kopogatnak odakinn az ablakon:
„,Nyisd ki, babám, nyisd ki ajtód, angyalom!”
Ki se’ nyitja, le se’ szállhat az ágyrul,
Gyönge karja ölelésre nem tárul.
,,Kékül ajkad . . . szép tagjaid remegnek…
Oldaladnál mért zokog úgy a gyermek?”
„Hadd zokogjon, árvaságát siratja, —
Azt kérdezi könnyeiben:
Te maradsz-e az apja?”
„Jaj teremtőm, be véres a takaród!
Micsoda vér? – te titkolni akarod?”
„Oh dehogy vér; szép pünkösdi rózsaszál…
Érted fakad; azt hallottam,
Hogy te volnál a király.”
„Ki árult el? ki mondta ezt felőlem?
Ki gyilkolt meg? ki rabolt el én tőlem?”
„Öltözködjél, Magyarország királya!
Epedve vár menyasszonyod,
Lengyel király leánya.”
„Szép királylány csak hadd sírjon, epedjen,
Megesküdtem, hogy hű marad szerelmem.”
„Megfogadtam ősz embernek a szavát…
Jól van-e így, Vitéz János!?
Nem haragszik rám hazád?”
„Oh átkozott, átkozott a gazember!
De elérem boszúálló kezemmel.”
,,Oh ne átkozz…oh ne bosszúlj…bocsánat…
Visszaadtam Mátyás királyt
A jó magyar hazának.
Ha meghalok, öltöztess föl fehérbe,
Úgy temess el virágos kert ölébe.
Hogy halálom’ megsirasd, nem kívánom,
Csak egészen el ne felejts,
Szerelmes jó királyom!”…
Szép menyecske a virágos sír ölén,
Vitéz János sötét börtön fenekén,
Magyar király karjai közt az árva…
Ölelgeti…fölneveli
A magyarok királya.
Vasárnapi Újság, 1865. január 15.
*Csengey (Csenge) Gusztáv (Adolf) (Komárom, 1842. augusztus 8. – Miskolc, 1925. július 13.) evangélikus teológus, tanár, költő. Jénai tanulmányi idején hozta haza a Ballag már a vén diák című, azóta is népszerű ballagódalt, amit a Bursch-nótából fordított le, illetve költött át.