Édes Öcsikém!

Együtt a „csonka családom” – nélküled! Nélküled soha semmi nem lehet számomra Egész… Együtt vagyunk, per pillanat, amíg itthon vannak a testvéreid, egy kis boldogság az örökös gyászban, boldogtalanságban. Annyira megszoktam már, veled osztom meg minden gondolatom, ha velük is vagyok, egy belső hang örökké sír utánad… Velük vagyok fizikailag, de lelkileg mindig veled vagyok, egyek vagyunk, Veled beszélek vég nélkül gondolatban, ez sokkal több az előbbinél, ez a megszületendő anyaszült meztelen „gondolatcsecsemő”, amelyet már a megszületése pillanatában azonnal pelenkáznak, ruhába bújtatnak, csak így kerülhet már a legközelebbiek elé is, csak mint a vajúdó nő kínjai azonnal átváltanak eufóriába, amint a napvilágra jut a magzata, tőle is elragadják, épp csak megpillanthatta, azonnal fürdetés, öltöztetés következik, csak így láthatja viszont saját magzatát.
Így öltözködik a gondolat megszületése pillanatában, sebtében magára kapja rongyait, álarcait, s csak így mer vagy leginkább így tanácsos kilépnie a mondatnak az Életbe. De még így sem bizonyos, hogy a gondolat, amely már átmegy egy kisebb „átalakuláson” felruházása pillanatában, hogy ugyanazt jelenti a Hallgatónak, mert aki hallgat, nem biztos, hogy érteni akar, s ha akar, nem biztos, hogy tud is, mert amint a Beszélő öltöztetni kényszerül, legtöbbször, a Hallgatónak nem árt, ha levetkőzteti a hallott mondatot, ha kíváncsi a „Csecsemőre”…
Csak beszélünk, beszélünk, az Ezredforduló a mindenfajta Beszélés Százada, szinte már művésze a szólásnak, mindenki mondani akar, de egyre kevesebb a Hallgató, az Értők félrevonulnak, mert a Mondatok úgy elszaporodtak, mint Kínában a csecsemők, mire elértük a szólásszabadságot ,végre! Mindenki azt hiszi: beszélhet bármikor, bárhogy, bármit, bárkivel, bárhol, kibeszéljük azt is, amit nem kellene, sőt kiabáljuk, ordibáljuk, hogy milyen hősök voltunk az elmúlt 70 év alatt, hősei a tűrésnek, hallgatásnak, elhallgattattak, elfelejtettünk beszélni, igaz, azért mégiscsak szót tudtunk váltani, ahogy hagytak. Az „összemosolygás nyelvén”.
Totális hallgatás 80-tól kezdve, hallgatás, várása valaminek, már kínunkban félrebeszélünk, és ekkor beszélni kezd egy messiás, aki mindenki helyett szól, aki nemcsak fecseg, locsog, hőzöng, hanem egymaga dönt le hét évtizedig emelt falat: a Hallgatás Falát!
Ekkor 1989! S ettől a perctől mindenki azt hiszi: a szólásszabadság jogán mindenáron, mindent beszélhet. (Én is, Öcsikém, neked írom, kinek másnak, te megérted, meghallgatod minden bánatom) itt van a Fecsegés-Locsogás kora…
De nem hiszem, hogy arra az Expresszre fecsegő-locsogó, állomásokban alvó, kialvatlan, étlen, sótlan , élemedett, élhetetlen és mindenféle -atlan, -etlen, -tatlan, -tetlen személy felszállhat, mert mindenféle állomáson Ellenőrök állnak, hát akkor hogyne lenne a „Paradicsom-Expresszen”!
Ha fel akarsz szállni, öltözködj a legújabb divat szerint, elegánsan, sikkesen, ugyanúgy öltöztesd a Gondolataidat mindig a legszebb, legőszintébb, átlátszóan lengő ruhába, hagyd kicsit felsejleni a mondat mélyén az ártatlan Csecsemőt, aki életre született, szentül, meztelenül! Engedd naggyá válni a szent Csecsemőt, mert csak így születhet meg a Megváltó Mondat a harmadik évezred küszöbén annyi viszály, Szenvedés után, mert csak a Megértés mondatai találhatnak célba a Föld összes országaiban, és nem a bombák, a Megértés mondatai álarc nélkül, öltöztetés nélkül, csak így győzheti le a Burkolt Gonoszt, mely mint besurranó tolvaj, mindenütt jelen van és lesz, és besurran, ha nem vagy résen. Az Őrök álljanak a „Strázsán” s mindenki készülődhet, aki megérett arra, hogy „felszállhat” és talán valóban eljuthat a Megváltó Mondat révén az elveszített Édenbe.
No, Öcsikém, jól elkalandoztam a „mondataim szárnyán”, a gondolat= mondat, egy az egyhez. Talán nem is lenne jó, ha minden gondolatunk megvalósulna, akkor én már rég utánad haltam volna, a sok sóvárgó gondolat utánad megölte volna a túl erős szívemet. Túl erős, mert mindent kibír, még azt is, amit sohase hittem volna: eltemettelek, de egyetlen másodpercig sem felejtelek.
Csendes pihenést!

(Lele, 1996. július 17.)