Végigment a kávéház magányosai közt
megállt a cigarettafüstben
az izzadt-tenyerű szerelmesek asztalánál
álla alá igazította hegedűjét
és undorító dalocskákat kezdett játszani
hogy aztán ezt a lebujt is
letarhálja a többi után unottan.

Az öregek és a szerelmesek
a divatos dalocskák ütemére
úgy billegtették fejüket
mint reggel a kis edényeket a gyerekek
amíg valaki oda nem szólt a hegedűsnek:

Bachot nem tud?
s bújdosni kezdett a füstben egy fúga fénye.

És nem volt kedve kéregetni aztán
elvitte a fényt a füstből búcsút se véve.

*

Most
hallgatva a világ csenevész dalait
egy mondat aprópénzét szorongatom
hogy rossz szerelmek s egyéb
boldogságot ígérő hadovák kalapjába dobjam:

Bachot nem tud?