a magyar kultúra napját ünnepelni jó dolog nem kell félni tőle az örömtől büszkén emelkedő keblektől sem a szájakon szétfutó mosolyoktól meg még talán a nyelvtől sem amin a régi jó magyar szokások arcunkat élezik a fényben s a fénytörésekben sem látjuk magunk mokányabbaknál mint amilyenek vagyunk különben miként is maradtunk volna fenn fejnek enélkül a dacos szelekkel is szembeszegülő nyakmerevítő nélkül egyenesen tartott fők-fejek nélkül amik annyiszor és annyit főttek bánatban kétségbeesésben kilátástalan időkben míg kivárták az idők vajúdását és leszedegették azt a pár csepp mézgát meg fölszedegették a mezgerélnivaló szőlőt ha néha savanyú is volt de lehetett mellé kenyeret törni s adni mert nem mindig fukar az a magyar és nem száradt ki a szíve egészen hiába festették vérét más népek véreivel szentesül szentelődő idők is jöttek jönnek ha nem is túl gyakran de nagy vérengzések után mikor kifárad a szívben a lélek emlékezz magyar a szavakra anyád szavaira amiket először hallottál

2019-01-21
Nászta Katalin