Endrődi Sándor: A pinty tanácsa

Egykor, álmomban (halld csak e regét)
Meglestem a madarak énekét.
Sokan daloltak. Nem emlékszem mindre,
Csupán a csalogányra, meg a pintyre.
Kíváncsi vagy-e violám,
Mit énekelt a csalogány?
A csalogány megbútt a lomb alatt
És sírva, ríva zengte ezt a dalt:
– Beh árva lettem! jaj! beh bús vagyok!
Szerető párom oh! beh elhagyott!
Hiába mondtam: adok enyhe fészket,
Lesz csók, dal, álom, víg családi élet,
Selyemlágy, tollas ágy,
Sugaras éjszakák,
Hintázó lombok, virágos csalit,
Boldogság, béke, csak maradjon itt!

– Nem! nem maradok – szólt –, el-, tovaszállok.
Sugarat, lombot másutt is találok,
Lesz szeretőm is, szép, hozzám való –,
Te koldus vagy, te rút vagy és fakó!

– Oh istenem, hogy koldus, rút vagyok!
Szerető párom jaj , beh elhagyott!
Marasztaltam bús, csábos énekekkel,
Csak azt hajtotta váltig: „Nem kell! Nem kell!…”
Szívem nem kellett, unta énekem,
Én megosztottam vele mindenem,
S most sírva-ríva töltöm az időt –,
Oh, mit tegyek, hogy visszanyerjem őt?!

A pinty egy bodzabokor tetejében
Szánalmasan mosolygott; majd kevélyen
Végigbegyezte csifra tollúját
És lekiáltott: „Varrass pinty ruhát!”

Vasárnapi Újság, 1873. január 12.

A szerzőről: Endrődi Sándor (Veszprém, 1850. január 16. – Budapest, 1920. november 7.) magyar költő, író, az MTA levelező tagja