Kiss Székely Zoltán: Áporodott levegő

Nem engedem, hogy őrizz,
és ajándékként nem kérlek, hogy ápolj.
Ép egészséges vagyok,
a kor így is felböfög magából.

Nem félek már, kapaszkodóm sincsen.
Elengedhetsz lassan, vágyam sincs mára.
Átúszom a mélyvíz éjszakáit.

Áporodott levegőjű házban
ne sírj, ne átkozz.
Asztalom sincs, hát még ványadt vágyam.
Önként költöztem e külön halálba.