Cselényi Béla: Végy klarinétot…
P. J.-nek
Mert sose dolgoztál, javadalmad kis csenevész pénz.
Laksz idegen városban az erdő zöld peremén.
Jó szüleid felszálltak az égbe. Most egyedül vagy.
Kis repülőket összeszerelve eltereled
csüggeteg elméd szüntelenül lázadva haragvó,
kósza, zilált, őrlő traumádat révetegen.
Végy klarinétot fürge kezedbe, s játssz avatottan,
zengjen a hajlékod fel az égig, Isten elé!
Budapest, 2019. I. 21.
Tragédia ’66
Aranyhal ugrik
a rovarirtó porba.
Kétszer hal a hal.
Budapest, 2019. I. 22.
Az elszalasztott égi tünemény
Látni akartam Holdra vetülve otthonom árnyát
és pizsamára húztam a nadrágot kelekótyán,
ám csak a Vénuszt láttam az égen, s észrevevém, hogy
fagyban alusznak négyen a járdán rőt teliholdkor.
Budapest, 2019. I. 21
kripto-
imádkozik érted
s mosolyog
mint egy kelet-balti alma
templomtól templomig
nyargal srégen hosszan
minden szava nipp
árnyéka óriás
leppeg utána
szuronya is van
Budapest, 2019. I. 22.
Pusztai Péter rajza