Fülöp Kálmán: A pillanat színei

Belebámulok
a törékeny
semmibe
és eltűnök
vérnyomásos
világom idegroncsai
mögött.

Katicabogár
vonszolja magát
szobám csúszós
parkettjén, s
kifelé az udvar
gyepes magányába
siet hűsülni.

Másodpercenként
megremeg
alattam a ház
egy-egy rohanó
autó földrengést
utánzó átvonulásán –